Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az év
Biachli ghätt, dott hatt V gleasa: „Heazza Obr!" And miar: „Alles für uns!” And ear:" Lauba Andr!” And miar ämal: „Niks für uns.” Be die hehri Kata seit ma „Alles für uns” and be die niedre „Niks für uns”. Des Vagraba hat lang daured. Ja, bis all 32 Kata ramm gsei seand! Em Zeistig am 11 en dr Nacht hat ’s glitta mit älligi Glockana, nach isch ramm gsei mit am Tanza. (A farsangtemetéskor betyárul sírtunk mindig. Egy férfi fölfekiidt a padra, csukott szemmel, és egy másik litániát tartott fölötte: - Tök alsó! - Semmi nékünk! - Piros fölső! - Minden nékünk! - Mindig elhangzott: - Ó, te szerelmetes uram, csak még egyszer nyúljál oda! - Meg ez is: - 0, te kedves farsangidő, hát megint elmúltál!- Aki a litániát összeállította, annak kezében volt egy könyv, onnan olvasta ki:- Piros fölső! - És mi ráfeleltünk: - Minden nékünk. - És: Zöld alsó! - És mi rákontráztunk: - Semmi nékünk! - A nagyobb értékű kártyánál mindig: Minden nékünk! A kisebb értékűeknél: Semmi nékünk! Ez az eltemetés sokáig tartott. Mert mire végigvettük mind a 32 kártyát! Kedd éjjel 11-kor megszólalt az összes harang, akkor vége volt a táncnak.) 1660. D Ruafa Lisi Bäs haud sie vagraba. Uf da Kopf nauf haud sie ihnr en Kranz tau, en saidana Brautkranz, and a schias Sanntiggwand haud sie ihnr ágiéit. D Mands- nama haud nach sie naufgleit uf d Stiahl. Annach hat iahran Ma dott stark gheined. Nach haud sie sie naus en Gang, annach ischt s Gspiel ramm gsei. Descht en die 20-r Jahra gsei. Andr deamm, mo sie sie vagraba haud, hat kuei Musi gspielt. And nu die Vahairidi haud des tau, daß sie d Fasnid vagraba haud. (A Ruff Lízi nénit eltemették. A fejére koszorút tettek, selyem menyasszonyi koszorút, és szép vasárnapi ruhát adtak rá. A férfiak fölfektették a székekre. A férje elkezdett mellette szívszakadva zokogni. Utána kivitték a gangra, és ezzel a játék véget ért. Ez a ’20-as években volt. A „temetés” alatt már nem szólt a muzsika. És csak a házasok játszottak farsangtemetést.) 1661. Wemma d Fasnid vagraba hat, nach hat ma nu so a paar Zenti großi Kreuzla gmacht van die Steacka. Deanni hat ma em Fasnid Zeistig gmacht. Nach hat ma s ’ dea Tag odr da andra Tag en Boda nei gsteckt. Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist! Da haud ueini méh gmacht. Abr des haud sie nu so gseit: „Jetz teamma d Fasnid vagraba, jetz ischt d Fasnid ramm. ” (Mikor a farsangot eltemették, akkor pár cenitméteres pálcikákból készítettek kis kereszteket. Farsang keddjén készítették őket, és ezen a napon vagy másnap beszúrták a földbe. Atyisten, Fiúisten, Szentlélekisten! Egyesek többet fabrikáltak. De azt, hogy most eltemetjük a farsangot, most vége a farsangnak, azt csak úgy mondogatták.) 1662. Die vahairidi Leut haud ällamal am da Hampf tanzed. Gjuckt ämal riesesch. So hoh wia ma gjuckt ischt, ischt dr Hampf gwachsa. Nach ueini Ma haud hoh kenna jucka, nach hat ma gseit „Hu, deanni kriagid en hoha Hampf!” Kuei ekschtra Musi isch gsei, kuein ekschtra Tanz, sandr dr letscht Tanz em Fasnidzeidteg. „Am da Hampf teamma jetz tanza, daß ma en hoha Hampf kriaged." Descht dr Hampftanz gsei. And wenn ueini kuein hoha Hampf kriat haud, nach haud sie gseit, waramm daß sie itt hehr gjuckt seand. 337
