Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

A víz

1428. Dr Galunabendl [Bändchen] ens Fuir neighebt, and wenn V scha greicht hat, nach hat ma 'n andr d Nasalechla na ghebt, daß sealla Rauch neigaht, daß s Gschnudr [Schnupfen] vagaht. Des haud miar au no tau. And descht wahr. Wemma scha d Nas so vol hat, daß ma kuein Luft meh kriat, nach hat aisa Muattr itt amal en Galunabendl gnamma, sandr dr Juppabendl [Rockbändchen] hat sie ällamal gnamma, and neighebt ens Fuir, and is naghebt an d Nas. Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist! And miar haud druimal dr Rauch naufgschnaufed. „Jetz seand V scha gsand”, hat sie ällamal gseit. Stucka drai Maarga hat sie ’s tau. Ueini haud vam Juppabendl ämal a Breckili ragschnitta zu deamm.

(A pertlit beletartották a tűzbe, és mikor már füstölgött, akkor odatartották a beteg orra alá, hogy a füstje beleszálljon, és a náthája elmúljon. Még mi is csináltuk. És ez beválik. Ha valamelyikünk orra annyira bedugult, hogy nem kapott levegőt, akkor anyánk nem is pertlit, hanem a szoknyája megkötőjét tartotta bele a tűzbe, majd az orrunk alá. Atyaisten, Fiűisten, Szentlélekisten! Háromszor szippantottuk be a füstöt. Aztán azt mondta: - Most már meggyógyultatok! - Talán három reggel csinálta. Egyesek a szoknyamadzagból vágtak le a füstöléshez egy darabot.)

1429. Faar die goldi Adr en Waihrauch valanga, en Nachtschearba [Nachttopf] nei gliehigi Kohla tua, óba naufdr Waihrauch tua and naufhocka. Nach vagaht ’s. (Aranyér esetén kérjünk tömjént. Az éjjeli edénybe tegyünk parazsat, arra tegyük rá a tömjént, és üljünk rá. El fog múlni.)

1430. Waeisch, was sie tau haud, wenn s Roß rotzig ischt gsei odr d Kiah? Nach haud sie s Gwaihschait ens Fuir nei gleit, bis bitzli brennt hat, annach haud sie ’s mit die Drai Heckschti Nama die Roß and die Kiah naghebt. Descht a gwiehis Gwaihschait gsei. Jetz haud sie des nemme. Abr miar haud d Eschtri äwa vol ghätt mit Gwaihschaitr.

(Tudod, mit csináltak, ha a ló vagy tehén taknyos volt? A szenteltfát beletarották a tűzbe, míg tüzet fogott, majd a Három Legfőbb Névvel a lovak és tehenek orra alá tartották. Ez szenteltfa volt. Most már nincs ilyen, de nekünk a padlásunk mindig tele volt vele.)

1431. A Weark [Werg] haud sie abrennt, annach haud sie ’s dr Kuah vaar d Nas na tau. „Wel d Kiah seand bschria”, haud sie gseit, „dramm geand sie kuei MUL’’ Wenn sie van dr Halt kamma seand, nach haud sie s’ wella mealka. Ja, abr da ischt kuei Mill kamma. „Hat, dia ischt bschria!”

(Kenderkócot gyújtottak meg, azt a tehén orra elé tartották. - Mert meg vannak rontva, azért nem adnak a tehenek tejet - mondták. Mikor hazajöttek a legelőről, meg akarták fejni, igenám, de semmi tejet nem adtak. - Hát, ez meg van rontva!)

1432. Uf d Schaufl naufa Gluat tau, and die Roß an d Nas na ghebt. Wenn d Roß seand krank waara, nach ha ma ihni en Rauch en d Nas nei glau, nach seand sie wiedr guat waara. Odr en Lampa abrennt vaar am Roß da, daß ischt ihm en d Nas nei ganga. Beattid haud sie au. Descht lautr Seaga gsei.

(Lapátra parazsat tettek, és a lovak orrához tartották. Ha megbetegedtek a lovak, füstöt eregettünk az orrába, attól megint rendbe jöttek. Vagy meggyújtottunk egy rongyot a ló orra alatt, hogy az orrába szálljon a füst. Imádkoztak is. Ez mind áldás volt.)

295