Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
A víz
des Mädili hat des sichr tau. And dia ischt nach vaschwanda. And des hat nach niemand itt gwißt, van mo sie hearkamma ischt. Annach haud ueini gseit, ma hätt sie setta fraga, wa ischt des Groß. Abr niamrd hat sie gfraged, annach bis en ’ra kuza Zait druf ischt des groß Fuir auskamma. And mo sie ischt rauskamma, isch auskamma des Fuir, and mo sie nei ischt, dott isch ausglescht. So haud sie vazählt. Annach seand seallmal drui odr viar Häusr abrennt. Flat, seall isch scha guat vaar aisr Zait gsei, wel i han ’s nu hera vazähla. ’s ischt itt seallmal gsei, wel miar jang gsei seand, ’s isch scha guat drvaar gsei, abr des hat ma äwa so hera vazähla. Friahrr hat ’s nach seall au gia, vawantscha seand d Kendr gsei and so. Nach haud sie gseit, wemma sie viellaicht gfragid hätt, wa ischt des Groß, nach wär sie vatlest [erlöst] gsei. So haud sie halt is äwa vazählt. Seallmal haud sie en des glaubt. (Mesélték, hogy egy fehérbe öltözött kislány jött ki az egyik házból, és mindig jajongott: - O, de nagy! Jaj, de nagy! - Kijött tehát az egyik házból, és bement a harmadik házba. Az egyiken kijött, és a másikon bement. És ezt a lányt onnantól kezdve senki nem látta és nem hallotta. És másnap vagy két napra rá akkora tűz ütött ki, hogy ezek a házak mind leégtek odáig, ahol bement. Ez állítólag a Harang utcában volt, lefelé a Krumr köztől, és mind a három ház leégett. Utána azt mondták, biztos ez a kislány tette. És utána eltűnt, és senki se tudta azt se, honnan jött. Egyesek akkor azt is mondták, meg kellett volna kérdezni tőle, hogy mi az a nagy dolog. De senki nem kérdezte meg, és utána föllángolt az a nagy tűz. És ahol kijött, ott kezdett lángolni a tűz, és ahol bement, ott hunyt ki. így mesélték. Leégett három vagy négy ház. Már jóval a mi időnk előtt történt, mert én csak hallottam, amint mesélték. Nem a mi időnkben történt, hanem jóval előtte, de mindig lehetett hallani róla. Régen olyat is mondtak mindig, hogy a gyermekeket elátkozták vagy mi. Akkor azt mondták, ha esetleg megkérdezték volna tőle, hogy mi az a nagy valami, akkor megszabadult volna az átok alól. Hát, így mesélték nekünk mindig. Akkoriban hittek az ilyen dolgokban.) 1410. Aisam Hans sei Nana hat des vazählt. Seall ischt no friahrr gsei, itt en aisr Zait. A Waib hat a waiß Laituach amhanga ghätt, and hat ällawail gjumred: "O wia schreckte! ” Annach ischt hendr ihnr nachi a Fuir kamma. Nach ischt dr Bocksof abrennt and die Alt Gass. Ueimal ischi ramm ganga and s andr Mai namm and „ O wia schwermiateg!” and „O wia schad!” and „O wia schreckle!” Sie hat halt äwa gjumred. And tilts ischt uei Fuir gsei. Em Bocksof ischi rammganga, ueimal en deamm Raeiha gloffa and s andr Mal em andra, so hin and hear ischi gloffa. Van oba ischi kamma and ganz rakamma da. Van ueinr Saita zu dr andra namm: „ O wia groß! O wia schleacht! O wia schwermiateg!" S Fuir ischt glai abrennt hendr ihnr nache. Nach isch scha dr Bocksof abrennt, and die Alt Gass ischt abrennt. Alligi Häusr seand hendr ihnr abrennt. Wear waeißt, wear des gsei ischt. A waiß Laituach ibrhanga ghätt and „0 wia Elend! O wia groß!” Annach scha wiedr a Fuir. (A Jancsink nagymamája mesélte ezt az esetet, ami korábban történt, nem a mi időnkben. Az asszonyon fehér lepedő volt, és egyre kiabált: - Ó, de szörnyű! És utána tűz ütött ki. Akkor égett le a Boxof és az Öreg utca. Egyszer az utca egyik oldalára ment, aztán megint a másikra, és kiabált: - Jaj, de fájdalmas! Ó, de kár! és Ó, de rettenetes! Egyre csak jajongott. És minden csupa tűz volt. A Boxofban járkált ide meg oda. Hol az egyik soron, hol a másik odalon. Fentről jött lefelé, és 289
