Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

A víz

1331. Dr Béka ischt laicht ens Wassr nei jeicha, wel ear juckt alluei nei.

(A békát könnyű vízbe ugrasztani, mert magától is beleugrik. Értelme: Könnyű Katát táncba vinni.)

1332. Des muß a echta Sau sei, mo si äll Täg wäscha muß!

(Igazi disznó lehet, ha mindennap mosakodnia kell! A naponta mosakodó emberre mondják tréfából.)

1333. Ear sauft ihn ällawail so a wia Krott / Béka.

(Úgy teleissza magát mindig, mint a béka. Értelme: részegeskedik.)

1334. Heit hatt V wiedr gnuag so wia dr Hampf

(Máma megint elege van, mint a kendernek. Értelme: Részegre itta magát.)

1335. Van wa seand deini Sträuß so gria wia Meer?

(Mitől olyan zöldek a virágaid, mint a tenger? Értelme: üdezöldek.)

S Waihwassr - A szenteltvíz

1336. Spruch vám Waihkriagle [Weihbecken]. (Mondás a szenteltvíztartóról:

Heiliger Weihbrunn von Gott, bist ein Ursprung von Gott, bist ein geweihtes Wasser, lösche aus meine Sünd und Laster!

Isten szenteltvíztartója, Istentől eredeztetett, vized megszenteltetett, oltsa ki minden vétkemet.)

1337. Wenn dr Pfarr s Kend teifa tuat, and s Kend seit „naaa-naaa”, wenn V ihm s Wassr ufs Kepfli nauf schitt, nach seall Kend stiarbt. Abr wenn ’s seit „aaa-aaa", seall Kend weatt stark, seall blaibt.

(Ha keresztelés közben, mikor a pap a gyermek fejére önti a vizet, azt mondja a baba: nááá-nááá, akkor meg fog halni. Ha azt mondja: ááá-ááá, akkor erős lesz, megmarad.)

1338. Wenn sie s Waihwassr hueibracht haud, nach sealla Tag haud d Saua a Bresili neikriat and s Gfligl. En Heiligi Drai Kínig hat ma 's hueibracht, and hat ’s ens Waihkriagli nei tau. Nach iamal, vaar da die schlafa ganga bischt, hascht neiglanged. Odr wenn eappr schwer krank gsei ischt, wenn eapprd kamma ischt die hueimsuacha, nach hat 's en des Waihwassr neitanked, and deamm Kranka so nagspritzt so mit am Fengr. Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist! Abr des hat ma hälenga gseit odr nu denkt. Daß des jinig entwedr bessr weatt, odr daß bäldr vatlest ischt, wenn ’s schwerkrank gsei ischt odr scha so a Alts [alter Mensch]. (Mikor a szenteltvizet hazavitték, aznap a sertéseknek adtak belőle egy keveset, a baromfinak is. Vízkeresztkor vittük haza, és öntöttünk a szenteltvíztartóba is. Aztán néha lefekvéskor belenyúlt az ember. Vagy ha valaki súlyosan megbetegedett, és látogatóba jöttek, belemártották ujjúkat a szenteltvízbe, és a beteg felé spricceltek. Atyaisten, Fiúisten, Szentlélekisten! De halkan mondták, vagy csak gondolták. Azért, hogy a beteg jobban legyen, vagy hamarabb meg tudjon halni, ha súlyos beteg vagy már olyan élemedett korban volt.)

270