Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az állatok
1254. Wenn d Muattr kuei Mill hat ghätt, nach hat sie solla bitzli ueina rausmealka van dr Bruscht, and dia Mill naschitta ibr en Holdrboscha na. Des hat ma druimal messa macha, and ällawail saga: „Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist soll healfa, daß dia Mill wiedr so weatt, wia sie gsei ischt. ” And wenn dr Kuah iahra Mill ischt bluatig gsei, nach hat ma grad des tau. Friahrr haud d Leut d Holdr stau lau em Gata denna, en älligi Häusr seand Kiah gsei, and friahrr haud d Waibr au d Kendr längr trenka lau. (Ha az édesanyának elapadt a teje, akkor egy kicsit ki kellett fejnie a melléből, és azt ráönteni a bodzabokorra. Háromszor kellett csinálni. Közben imádkozni kellett: - Az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélek Isten segítsen, hogy a tejem megint olyan legyen, mint volt. — Ugyanígy gyógyították a tehén véres tejét. Régen az emberek meghagyták a kertben a bodzabokrot, mert tehén minden házban volt, és azelőtt az édesanyák tovább szoptattak.) 1255. Dr Jackili ischt äll Jahr neigleaga en d Brennesla, seall ischt au guat faars Remattesch [Rheuma], Aisam Ma ischt dr Arm weackgschnitta waara, nach hat ihm d Achsl and dr Arm wehtau, nach hatt V au Brennesla gnamma and natätschled. Odr koched and tranka. (A Jackile minden évben belefeküdt a csalánba. Az jó a reumára. Férjemnek levágták a karját, utána mindig fájt a válla és a karja, olyankor ő is csalánnal csapkodta meg, vagy megfőzte és megitta.) 1256. Wenn d Kuah hat Mada ghätt, nach hat ma messa em Maargis friah ugredt zum Brenneslastock na gau, and dea Spruch saga. (Ha nyűves volt a tehén, akkor hajnalban szótlanul kimentek a csalánhoz, és ezt a mondást mondták: Guata Maarga, Brenneslastock! Was will i diar saga? Dia Kuah hat Mada, i dreh diar druimal dr Kraga. Helfe dir Gott Vattr! Jó reggelt, csalánbokor! Mit is mondhatok? A tehenem nyűves, háromszor letekerem a fejed. Segítsen neked az Atyaisten!) 1257. A kranka Sau ha ma ghätt, dia hat Mada kriat. Nach seamma zum Tiararzt ganga, and descht unetig gsei. Nach haud sie miar grata, i soll gau zu s Csuppprs Linóra Bäs, die seall kan ’s rauszähla. Nach bin i na, and han ’s ihnr gseit. Nach hat sie gseit: „Haud ’r en Brenneslastock?" „Ja, ma haud uein. ” Abr wiarkli em Gataeck da ischt en Brenneslastock gsei. Seit sie: „ Maarga friah kämm e, abr reda tuar i itt, itt amal „Ausgschlafa?” and niks. Du seisch, mo dea Brenneslastock ischt, nach gang i hendre. ” Nach ischi kamma em Maarges. Nach hat sie gseit: „ Guata Maarga, Brenneslastock! Mei Sau hat Mada, annach deanni will i rauszähla. ” Nach hat sie agfanga, i waeiß itt, van wiavl a and zuruckwäats, äwa winagr. And druimal da gsei, and aisa Sau kuei Mad meh ghätt! „And beatta”, hat sie gseit, „ beatta wear i, well ma deaff itt fehla. ” (A disznónk nyűves volt. Elmentünk az állatorvoshoz, de hiába. Akkor azt tanácsolták, menjek el a Csupor Línor nénihez, az számlálással ki tudja hajtani. Elmentem hozzá, mondtam neki. Megkérdezte: - Van csalánbokrotok? - Mondtam, 258
