Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az állatok

denkt: „Nach kauf i en Sack vol Grisch [Kleie] and mach a Saeil, annach weatt 's au nalanga bis an d Wealt. ” Nach hatt V gleert and gleert, nach hat ’s ickar [nicht ganz] naglanged. Annach hatt V des Saeil oba agschnitta and anda ziemabanda. Nach hat ’s noeit naglanged. Hatt ’r denkt: „Jetz juck i nogar na, descht älts ueis. ” Nagjuckt and bis andr da Arm na en Boda nei gjuckt. Ha, wa tuat V jetz? Gstudiart. „Ha”, seit ’r, ’jetz gong i huei am d Grabschaufl, descht ja glai huei- ganga and grab mi raus. ” And so hatt V ’s tau. And wenn sie noeit gstaarba seand, nach leabid sie no.

(A kis kecskepásztor mindennap kihajtott, és aztán hazahajtott. Az egyik napon azonban elvesztett egy babszemet. Olyan nagyfajta disznóbabja volt. így hát előbb kellett hazahajtani, mert éhes maradt. Másnap újra kihajtotta az állatokat. Hát, egy nagy fa nőtt ki, és ki tudja, milyen magasságba föl. És milyen szép virágok voltak rajta! A fiú elindult fölfelé, és szedegette őket. De minél följebb mászott, a virágok annál szebbek voltak. Hát, egyszer csak fönn találta magát a mennyországban. Ott éppen vásárt tartottak, és minden ingyen volt kapható. Degeszre tömte ő is a tarisznyáját, amivel csak gondolta. De már ideje volna lemenni, és a kecskéi után néznie. Csakhogy a kecskék lelegelték a fát, és nem tudott sehogy alászállni. Gondolt egyet: - Veszek én egy zsák korpát, csinálok belőle kötelet, és majdcsak leér a világba. - És elkezdte önteni és öntötte egyre, és majdnem le is ért a kötél. Úgyhogy azt csinálta, hogy fölül levágta, és alulra rákötötte. De még mindig nem ért le egészen. Gondolta magában: - Akkor most leugrok, most már úgyis mindegy. - És leugrott. Hónaljig beleesett a földbe. Már most mit csináljon? Töprengett egy kicsit. - Hát, hazamegyek az ásóért, nincs az olyan messze, és kiásom magam. - És így is tett. És még mindig élnek, ha meg nem haltak.)

1247. Dr Klara iahra Nana hat zu dr Klara gseit: „Klara, wenn da siechscht, daß dr Schatta da ischt” - and hat en Platz zaeigid hendr am Haus - „nach stellscht d Bauna na! ” Nach am Namittag seand sie hueikamma, haud denkt, jetz machid sie a Eibrenn and guati großi Knepfla nei, nach ischt s Nachtmahl baldfeteg. „Nach bin i scha so hangrig gsei”, des hat miar iahra Nana vazählt, „nach han i denkt, jetz tuar i gschwend d Bauna eibrenna, and mach großi Knepfla nei, nach ischt s Nachtmahl glai feteg. Wel i hueikamma bin, ischt dr Sparheat leer gsei. Sag i: Klara, ja, hascht du kueini Bauna gsotta? Seit sie: Ha-a, Nana. Ja, mo hascht nach dea Hafa nagstellt? Seit sie: Dott na, mon ’r gseit haud. Seit sie: Du Schaf, i han ja gseit, wenn dr Schatta da ha ischt, nach isch Mittag, nach stell d Bauna na. Abr itt, daß da s ’ dott na Stella sollescht. ” D Klara hat halt dr Hafa en Schatta na gstellt. Jetz wemma ämal Bauna haud, nach fanga ma äwail a zum lacha.

(A Klárinak ezt mondta a nagymamája: - Klári, ha látod, hogy az árnyék oda ér - és mutatta a helyet a ház mögött akkor tedd oda a babot! - Délután aztán, mikor hazajöttek, gondolták, most csak csinálnak egy gyors rántást, tesznek bele jó nagy nokedliket, akkor hamar kész a vacsora. - Már nagyon éhes voltam - mesélte később a nagymama -, gondoltam, gyorsan berántom a babot, nagy galuskákat teszek bele, és kész a vacsora. De hazaérek, és nincs a sparherten semmi. Mondom a Klárinak: Te Klári, hát nem főzted meg a babot? Azt mondja: Nem, nagymama. Hát, akkor hová tetted a fazekat? Azt mondja: Oda, ahová Maga mondta. Te birka, hiszen én azt mondtam, ha ott az árnyék, akkor dél van, akkor tedd oda a babot,

256