Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az állatok

- Igen? Akkor azokat a princeket berendeljük Kalocsára, az összes vén kutyát, akik kiszedték azt az erdőt. Az új bíróság ezt a parancsot nem igazán értette. De azért összefogdosták az összes vén kutyát az egész faluban, és fölhajtották őket Kalocsára. Azok meg dühbe gurultak, hogy mit képzelnek ezek a hajósiak ezekkel a kutyákkal. - Pör lesz ebből, nagyobb az előzőnél! És nagy büntetés! Az egyik fiskális azonban súgott valamit a bírónak: - Egy kis ajándékkal el lehet ezt a dolgot simítani. - De mi legyen az az ajándék? - Nem tudják maguk azt, hogy minden fiskális szereti a teknőchúst? Hozzanak föl egypár teknőst nekik! - De ezt csak úgy tréfából mondta. Hát, ezek tényleg összefogdosták egy rakomány teknőcöt, hogy ezzel kedveskedjenek ott fönn a bíróságnak, nehogy pör legyen, és megbüntessék őket. Az ügy nevetésbe fulladt, és ezzel le is zárult.)

1242. A Papiar haud sie kriat d Hajoschr. Dr Riechtr hat mai a Papiar kriat, and ear hat itt leasa kenna. Nach halt V halt gucked, nach hatt V gseit zu seini Gschwaarine: „Descht dr Orjeg. ” Zu die großi Buckstaba hatt V gseit, seall seand sealli großi Bim, die hohe. „And was seand die kleinri Buckstaba?” „Sealli seand die kleini Bim, die halbgwachsine. ” „And sealli ganz kleine?" „Des seand d Bescha. Descht scha gwies dr Orjeg. Asa dea deajfa ma raustua. Asa des ischt seall Papiar, daß ma dea Wald messid raustua. Dea messa ma raustua, dea Wald! ” And sie haud ’a au raustau. Dramm ischt kuein Schogrwald meh.

(A hajósiak kaptak egy írást. A bíró egy papírt kapott valahonnan, de nem tudott olvasni. Nézte hát a papirost, aztán odaszólt az esküdteknek: - Ez az Őrjeg lesz. - A nagybetűkre azt mondta, azok azok a nagy fák, a magasak. - És mik azok a kisebb betűk? - Azok a kisebb fák, a fiatal fák. Azok a kicsik pedig a bozótost jelzik. Ez tehát biztosan az Orjeg. Szóval ki szabad vágnunk. Tehát ez a papír arról, hogy ki kell vágnunk a Sógor-erdőt. Azt az erdőt ki kell irtanunk. És kiirtották. Azért nincs már meg a Sógor-erdő.)

1243. Dr P ischt a Vettr ischt em Natzka dóba gsei die Krukrutza schätza. Dott hatt V a Kukrutzafeald ghütt. Well V nach hueikamma ischt vám Schätza, nach haud sie ihn gfraged: „Na, Pischta Vettr, wia seand denn deanni Kukrutza?” Seit V; „Hat, Leut, schreckle! So was hat d Wealt nőéit gsiah! Ma kenuid itt nei! I han nei wella en d Raeiha, abr so großi Kolba seand da gsei en deanni Stengl, daß i itt nei han kenna. Nach han i en Asprang gnamma, and han nu mit ällr Kraß neirenna kenna. Abr des glaubid iahr itt amal, wia deanni Kolba mi aufghebt haud! So großi Kolba seand uf meim Feald dana gwachsa. ” Nach wemma naujkamma seand, nach seand ’s äll sannavabrennti gsei.

(A Pista bácsi elment föl a Natkára megszemlélni a kukoricát. Ott volt egy kukoricaföldje. Mikor hazajött, megérdeklődték az emberek: - Na, Pista bácsi, milyennek mutatkozik a kukorica? - Hát, emberek, az el nem mondható. Ilyet még nem látott a világ. Nem tudtam bemenni! Akkora csövek vannak a szárakon, hogy egyszerűen nem tudtam bemenni. Akkor nekifutásból, minden erőm összeszedésével tudtam csak beszaladni. De el se hinnétek, hogy mennyire fogtak vissza azok a csövek. Akkora csövek nőttek az én földemen. És mikor elmentünk megnézni, csupa napégette kukoricát találtunk.)

254