Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az állatok

961. D Wildtäubla hand nu a paar Näschtla zum a Neascht, sealli teand kuei groß Neascht macha. Annach haud sie gseit, sie gaud zum Gegretsch die leanna. Wei dr Gegretsch macht a groß Neascht and a Dach nauf sealla hat nu a Loch, mon ’r neischlupft. Annach hat dr Gegretsch ema gseit: „So muß ma 's macha and so muß ma ’s macha and so muß ma ’s macha. ” And s Wildtäubli hat nach gseit: „ Tuuu- dooom, tuuu-dooom. [I kan ’s ja, i kan ’s ja!]” „Hát, ha tudod, akkó csináld! [Ja, wenn da ’s kascht, nach mach ’s!]” hat dr Gegretsch gseit and ischtfutt. And so hat s Wildtäubli s Neaschtmacha itt kenna leanna.

(A vadgalambok fészeknek csak egypár ágat vesznek, nem építenek nagy fészket. Egyszer azt mondták, hogy elmennek a szarkához tanulni. Mert a szarka nagy fészket épít, rá egy tetőt, csak egy lukat hagy, ahol bebújhat. A szarka tanította is: - így csináld! így csináld! így kell csinálni! - A vadgalamb erre ráfelelte: - Túúú- dóóóm. Túúú-dóóóm. - Hát, ha tudod, akkor csináld! - felelte a szarka és elröpült, így a vadgalamb nem tudta megtanulni a fészekrakást.)

962. Wenn dr Guli schrait, and wenn si d Katz wäscha tuat, nach kriat ma en Gascht.

(Ha kukorékol a kakas, és a macska mosakszik, akkor vendég áll a házhoz.)

963. Des schraiba ma en Raufang nauf, daß d Henna itt vaschearred, annach vageassa ma 's itt. Des muß ma en Raufang nauf schraiba mit dr schwaza Kraida. So haud sie gredt, wenn sie eappis haud itt vageassa wella. Nach haud sie ’s au gseit, wenn eappis Uvrhoffts passiart ischt, mo sie itt denkt haud. Wenn an Gascht kamma ischt, mo scha lang nemmi em Haus gsei ischt.

(Ezt fölírjuk a kéménybe, hogy a tyúkok el ne kaparják, akkor nem felejtjük el. Fölírjuk a kéménybe fekete krétával. Akkor mondták, ha valamit nem akartak elfelejteni. De olyankor is, ha valami meglepő dolog történt, amire nem számítottak. Például rég nem látott vendég jött a házba.)

964. Wenn i afang zum senga, nach vareckid älligi Guli and Henna em Aat.

(Ha én elkezdek énekelni, akkor a faluban minden kakas és tyúk megdöglik.)

965. Da bin i mal namm zu dr Judit, nach han i au dr kiéi Zipfl vám Kopftiachli óba da ghätt, nach hat sie gseit: „Du hascht die Nachpr iahri Henna gstohla. ”

(Egyszer átmentem a Judithoz, és a fejkendőm rövidebb sarka volt fölül, meg is jegyezte rögtön: - Elloptad a szomszédék tyúkjait.)

966. Ma hat Kohla gwaarfa faar d Sana odr faar s Roß odrfaar s Vieh. Faar d Hennala au. Nach hat ma deanni Kohla samt mit am Wassr gnamma, and ibr des Vieh hear druimal gschitt: Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist! Be die Henna isch so gsei, ibr d Henna na hat ma ’s ihni ens Wassr nei gschitt.

(Szenet vetettek a disznóknak, lovaknak, teheneknek. A csibéknek is. Ezt a vizet a szénnel együtt háromszorra ráöntötték a jószágra. Atyaisten, Fiúisten, Szentlélek- isten! A csibék esetében a vizet a tyúkok fölött a vízbe öntötték.)

967. A schwaza Hetin ischt au kuei Glick. Heini sagid, sie ischt a Glick, wemma sie em Haus hat and ueini, ’s ischt kuei Glick. Abr i man die schwazi Henna itta. Liabr schlacht i se, wenn i ueina han.

206