Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az állatok

(Érdekes dolog történt egyszer velem. Valakinek a tehene nem tudott kérődzni. És mi nem tudtuk, mi a teendő ilyenkor. Ilyenkor egy ’kérődzést’, egy labdacsot96 kellett csinálni valamiből, amit a tehén szeret. Bevizezni, és lenyomni a tehén torkán. De az asszonynak előbb egy körutat kellett tennie. Szóval jött és bekiáltott: - A tehenünk nem kérődzik. Én meg megyek ki, és mondom: - Jé, hát mi történt? Mi a baj? De nem ezt kellett volna mondanom, hanem: - Na, csak menj haza! Mire hazaérsz, addigra már kérődzik. Igen, de ha nem tudtam. O meg csak kifordul: - Ide is hiába jöttem. Majdnem megsértődtem. Az asszony ment tovább. Három házba kellett elmennie. Egyesek tudták, dehát én nem.)

910. Da haud sie en Hefl gnamma, a Breckili rabrocha, and en Tirstock na, ans uei Eck na druckt. Gott Vattr! A andrs Breckili an d Miit nei Gott Su! And s dritt Breckili ans andr Eck na Gott Heilagr Geist! Nach haud sie 's nagschoba am Vieh, mo hat itt eiteia kenna.

(Fogtak egy darab kovászt. Abból letörtek egy darabkát, hozzáérintették a küszöb egyik sarkához az Atyaisten nevében. A másik darabot a küszöb közepéhez a Fiúisten nevével, a harmadikat a másik sarkához a Szentlélekisten nevével, és megetették az állattal, amelyik nem tudott kérődzni.)

911. Wenn s Roß hat itt kenna branza, nach haud sie ’s neigßahrt en Schaf stall uf da Mischthaufa nauf. And solang hat ’s messa dott stau, bis itt hat afanga zum branza. Dia Wiarmi and dea Danscht hat gholfa.

(Ha a ló ne tudott hugyozni, a birkahodályban ráállították a trágyára. Addig hagyták ott állni, míg nem hugyozott. A meleg meg a kigőzölgés segített.)

912. S Roß hat itt branza kenna. ’s hat scha gwalid vaar Schmeazza. Nach ischt s Faita Nazi Vettr kamma. Seall hat ma messa saga, wia s Roß haeißt. Ear ischt nu nagstan- da vaar Tir, en Bendl hatt V ghätt en clr Händ, eappis hatt V hdlenga gseit. Noéit amal zwua Minutta, nach ischt s Roß nagstanda and hat branzed.

(A ló nem tudott hugyozni. Már ide-oda vetette magát a fájdalmaktól. Akkor eljött a Fait Náci bácsi. Megkérdezte a ló nevét. Csak megállt az ajtó előtt, kezében egy madzaggal, és mondott valamit magában. Még két perc se telt bele, és a ló már hugyozott is.)

913. En Schuzbendl hat ma nauftau en Stalltirstock na. Des haud sie nach oft tau. Dea ischt eigwiah waara mit am Waihwassr. Miar haud riesisch glaubt en des Waih- wassr. Wel mein Gatnar Nini ischt en dr Kiarch denna aufgwachsa, and sein Umini ischt au en Läutnar gsei. And sealla hat nach gseit, wenn so a Maler ischt mit am Vieh, nach soll ma dea Schutzbendl eiwaiha and solla dott nalega and des Vieh dott nammfiahra. Naus- and neifiahra.

(Az istállóküszöbre letettük a kötény megkötőjét. Ezt sokszor csinálták az emberek. Mert ezt megszentelték szenteltvízzel. A szenteltvízben nagyon hittünk. Mert a

96 A betegségnek is, a labdacsnak is Eiteir, Eilei ’kérődzés’ a neve. Egyesek az útra magukkal vitték az elkészített labdacsot, vagy esetleg egy ideig a gyógyítónál hagyták. Se odafelé, se hazafelé menet nem volt szabad megszólalni, a segítséget se köszönték meg. „Egyszer anyámnak nem a válaszformulával feleltek, ezért a gyógyítást csak másnap kezdhette.” Sokan sikeresnek vették akkor is, ha megismételték helyesen a párbeszédet.

195