Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az állatok
893. En d Mill nei de aff ma s Brot mit am Meassr itt neischnaida, wel nach schnaidt ma dr Kuah iahra Mill a, annach geand sie winagr Mill. (A tejbe nem szabad beledarabolni késsel a kenyeret, mert elvágják a tehén tejét, és rosszabbul tejelnek.) 894. En vili Familana ischt so en Brauch gsei, d Mill haud sie äwa geassa van die Schissala [Teller], Annach haud sie ällamal gseit, ma deaffs Brot itt neischnaida en d Mill, wel nach schnaidt ma dr Kuah d Mill a, nach gait sie kuei Mill. Zescht hat ma messa s Brot neischnaida ans Schissile, and nacht hat ma escht d Mill deaffa neileera. Wenn d Mill denna gsei ischt, hat ma s Brot itt deaffa neischnaida. (Sok családban az volt a szokás, hogy a tejet tányérból ették. De azt mondták, hogy a kenyeret nem szabad belevágni a tejbe, mert az ember elvágja a tehén tejét, és akkor a tehén nem ad tejet. Ezért előbb a kenyeret kellett belevágni a tányérba, és csak utána szabadott a tejet ráönteni. Ha a tej a tányérban volt, nem volt szabad a kenyeret belevágni.) Dr Ochs - Az ökör 895. En alta Ma hat wella die spritza gau ens Sand na, and hat nu so Echsla [kleine Ochsen] eigspanna ghätt. Abr was faar an Nini haud sie denn ema gseit? And em Sand danda seand so Sandbearg gsei, nach seand deanni Echsla itt nauflcamma mit die Spritzfäßla. „Ha, jetz da sett ma naufdea Bearg. ” Nach häb V so rammgucked, annach saiid zwie starki Ochsa em Taich danda gleaga, zum a Waga na banda, dott haud sie halt an Wagaplatz ghätt, and dott haud sie gruabed. Seit V: „Deanni sett ma jetz da hau! Nach wettid sie glai hoba sei! Nach tät ’s scha naufgau dea Waga mit deanni Fäßr. ” Nach sai dea Ma nu na [hinab], hat seini Echsla gnamma bem Strick, and sealli starki Ochsa häbid so gschwitzt andr am Bum dana em Schatta da andr am Liega. And deanni Echsla saiid nu so gsteibt nauf. Nach haud sie gseit, dea hat s ’ kenna banna. Da haud d Leut friahrr glaubt, dea hat deanni starki Ochsa nabannid zu seim Waga. Deanni haud ihm dr Waga naufzoga, so haud ’s d Budrla pfackt. D Budrla seand au da blieba vaar am Waga da, abr sealli haud nőéit vili Kraft ghätt, zum dea Waga naufziah. Annach häb V gseit: „Sealli Ochsa sett ma hau da vam Taich danda! ” Annach haud sie gseit: Nach halt ’r s' nabanned, annach so dr Waga naufzoga! „Dea kan eappes”, haud sie gseit, „dea Nine! Dea kan banna. ” Abr i waeiß itt, was seall ischt, banna. Em Sand danda isch gsei. Des haud die alti Leut ämal vazählt. So haud sie ghalta dea alt Nine. Heb ’s nach so gsei ischt, wear waeiß? (Volt Hajóson egy öregember. Mi is volt csak a neve? Azt tartották róla a régi öregek, hogy igézni tudott. Ment egyszer szekerével a Homok-dűlőre permetezni. Kocsija nagy hordókkal volt tele. De csak kis gyönge ökröcskék voltak a szekér elé befogva. Alig bírták elhúzni a szekeret. Homokos terület a Homok-dűlő, megsüllyedt benne a szekér. Pedig éppen egy emelkedőre készült fölkapaszkodni. - Hú, hogy fogunk mi itten följutni? Akkor körülnézett, és meglátott két erős ökröt. Lent a völgyben heverésztek egy fa alatt. Csak ennyit mondott az öregember: - Ha azok most itt teremnének, tudom, fölmenne a szekér, föl, a hordókkal együtt. Azzal megfogta az ökrei kötelét, és a két kis ökör csak úgy repült föl az emelkedőn. Az a két erős ökör meg izzadt a fa alatt az erőlködéstől. Mert odaigézte a bivalyerős 190
