Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az állatok

sie au zuagmacht haud, sie hat doch nei kenna. Abr mo? Ern Schlisslloch, haud sie gseit. Dott denna hat sie sie vahexed, daß sie hat itt auf stau kenna. Nach ischi krank waara d Kendbettre and s Kend au. Nach haud sie messa zum Hexamaeischtr gau, die gsand macha. En dr Ußra Gass duß hat a alts Waib gwuhnt, d J. Miadi Bäs, zu seallr seand sie ganga, die seall hat deanni Hexa kenna vatraiba. Nach seand sie ganga mit am Kend au and d Kendbettri au, annach hat dia Nana des Kend druimal dur d Laeitr gschoba, zwischid die Sprittl [Sprossen] druimal and äwa gseit Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist! Au druimal messa gau. Annach seand sie gsand waara. Abr hob 's wahr gsei ischt, seall waeiß i itta. Vazählt isch halt waara.

(Mindig mesélték, hogy az emberek már nem hittek Istenben, és aztán jött a boszorkány. A gyermekágyas asszonyhoz elment ez a boszorkány, de nem akarták beengedni, aztán macskává változott, fekete macska lett a boszorkányból. És három egymást követő éjjel megjelent. Az asszony azt mondta a végén, ö nem fekszik le, mert jön a boszorkány, ez a macska, és csukjanak be mindent. De akárhogy is zárkóztak, mégis be tudott menni. De hogyan? Hát, a kulcslukon, mondták. Ott benn megbűvölte, hogy nem tudott fölkelni. Megbetegedett az asszony is meg a gyermek is. Kénytelenek voltak elmenni egy boszorkánymesterhez, hogy gyógyítsa meg őket. Itt a Külső utcában volt egy asszony, a J. Midi néni, aki el tudta hajtani a boszorkányokat. Elvitte hozzá a gyermekét. Ez a néni háromszor átdugta a létra fokain, és mindannyiszor az Atyisten, Fiúisten, Szentlélekisten nevét mondta. Háromszor kellett menniük. És meggyógyultak. De hogy igaz volt-e, azt nem tudom. Mindenesetre mesélték.)

889. Des hat mein Hearr vazählt, mon i dianid han en Natwar duß. A Hajoschr Aeirkoffa [Marktweib] ischt nauskamma uf Natwar, and be deannr hatt V ällawail Buttr and Mill and Aeir kauft. Annach haud sie bai dr Nacht s Feanschtr off ghätt, annach hat älts ällawail gfehlt, and ällawail isch so gsei, so wia eappr kamma tät. Nach hatt V gseit zu seim Waib: „Resi, glaubsch, dia Koffa des ischt a Hex?" „Ach, was weatt des a Hex sei! ” Nach ischt d Katz nomal neigjuckt kamma, nach haud sie sie gfanga, nach hatt V deannr Katz s Ohr weackgschnitta. Nach ischt a paar Täg a Ruah gsei. Seit V zu seim Waib: „Siechsch, jetz ischt d Aeirkoffa noeit kamma. ” Annach hatt V zu miar gseit: „Miade, des ischt wahr. Deannr han i s Ohr weackgschnitta. ” And i han des Waib kennt, annach han i obachtgia. Abr des Waib han i nia gsiah uhni Kopfiiachle. Nach han i mal d J. Iren gfraged: „Hascht du des Waib au scha gsiah uhni Tiachle?” Seit sie: „Sie ziacht 's itt ra. ’s fehlt iahra Ohr. ” Abr hob des wahr ischt?

(A gazdám mesélte, akinél szolgáltam Nádudvaron. Egy hajósi tojáskofa járt hozzájuk vajat, tejet és tojást árulni. És éjszaka nyitva volt az ablak, és mindig hiányoztak a dolgok, és mindig az volt az érzésük, hogy bejött valaki. Mondta is a feleségének: - Rézi, elhiszed, hogy ez a kofa boszorkány? - Ugyan már, hogy lenne boszorkány! Mikor éjjel megint beugrott a macska, az ember megfogta, és levágta az egyik fülét. Néhány napig nem történt semmi. Mondja a feleségének: - Látod, még mindig nem járt itt a kofa! Nekem is elmondta: - Midi, ez igaz. Ennek levágtam a fülét. És én ismertem ezt az asszonyt. Onnantó kezdve figyeltem. De fejkendő nélkül sose láttam. Megkérdeztem egyszer a J. Irént: - Te láttad már ezt az asszonyt kendő nélkül? - Dehogy. Nem veti el. Hiányzik a füle. De hogy igaz-e?)

187