Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
A világ
(Ha összevesztek: — Elmegyek a messzi világba, megyek a világ végére. - Igenám, csakhogy oda még senki nem jutott el. Mert hol van a világnak a vége?) 40. Ma hat gseit, dott gaht ma na, mo d Wealtaend ischt, and dott hängt ma d Fiaß na. Wel wemma so guckid, nach denkt ma, dott isch s End, mo dr Hemml rakammt. Wemma so gucked: „Na, dott ischt s Wealtaend, dott hocka ma na, and hängid d Fiaß na, wel ma waitr nemmi gau kenned. ” (Mondták azt az emberek, hogy elmennek a világ végére, és ott lelógatják a lábukat. Mert ha az ember nézi, azt gondolhatja, ott a vége, ahol az ég a földre ér. Ha az ember nézi: - Na, ott a vége a világnak, ott leülünk, és lelógatjuk a lábunkat, mert tovább menni nem tudunk.) 41. Wemma seand so Kendr gsei, nach ha ma gucked, wia des Fiarmament äwa so nagaht. „Dott ischt sichr d Wealtaend", ha ma gseit. „Ma siecht schau, dott ischt dr Hemml ganz handa! ” Ja, abr wemma nakammt dott, nach isch dott au so wia da. D Nanana haud van dr Wealtaend gredt, and miar andranand haud nach so greachned, dott isch s Wealtaend. „ Guck nu mai dott na! Dott danda be sealli Bim, dott ischt ’r scha ganz danda dr Hemml!” Miar haud ibr des Kopf breacha messa. And iamal ischt ma nagrennt au. (Mikor gyerekek voltunk, mindig figyeltük az égboltot. - Biztos ott van a világnak a vége - mondtuk. - Hiszen lehet látni, hogy ott egészen leér az égbolt! - Igenám, de ha odamentünk, akkor ott is ugyanolyan volt, mint emitt. A nagymamák beszéltek a világ végéről, és mi magunk közt úgy okoskodtunk, hogy ott van a vége a világnak. — Nézz csak oda! Ott lenn azoknál a fáknál, ott az ég teljesen leér! - Ezen törtünk a fejünket, és néha oda is mentünk.) 42. Se all waeißt niemand, mo d Wealtaend ischt, and seall waeißt ma nach eit, hob sie a End hat. Hob d Wealt a End hat odr kueis hat. (Azt nem tudja senki, hol van vége a világnak, meg még azt se tudjuk, hogy van-e vége. Hogy van-e vége a világnak vagy nincs.) 43. Ma seit államai, dia gaht naus us dr Wealt. A Wealtaend gait ’s deamm na, abr mo ’s ischt, seall waeißt ma itta. Dott ischt nach no nimard gsei. ’s haeißt halt államai, wenn eappr wild ischt: „ O, dia gaht ens Wealtaend! ” (Szoktuk mondani, hogy ez még kiszalad a világból. Ezek szerint van valahol vége, de hogy hol van, azt nem tudni. Mert ott még senki se járt. Szoktuk mondani valakire, aki mérges: - Ó, ez még elmegy a világ végére!) 44. Wemma so wild gsei ischt, nach ischt s Waat so gsei. Miar itt amal méh so, abr aisri Nanana haud ’s no bessr gnutzt deanni Weatr: „I gang no naus van deannr Wealt! I renn no dr liaba Wealt entgega, and laß älts da! ” (Ha mérges volt az ember, akkor ez volt a szójárás. Nálunk már nem is annyira, inkább a nagyanyáink használták ezeket a szavakat: - Egyszer úgyis kimegyek ebből a világból! Egyszer úgyis világgá megyek, és itthagyok mindent!) 16
