Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
A Csipkeház
hathatós szerepe volt abban, hogy a halasi csipke máról holnapra ismét az országos érdeklődés középpontjába került. A közvetlen indító okot egy nagy szenzációt keltő csipke szolgáltatta. 1932 májusában Markovits Mária a helyi nőszövetség elnökének közbenjárására végre nagyobb megrendelést kapott: a MANSZ országos elnöksége nagyméretű csipketerítő elkészítésével bizta meg a Műhelyt. A terítővei a Szövetség arisztokrata hölgyei Mussolinit, az olasz fasiszta diktátort kívánták megajándékozni. A halasi csipke eddigi méreteihez képest irdatlanul nagy térítőt a sötét és szűkös műhelyben Markovits Mária és öt csipkevarró lány napi tíz órai munkával három hónapig készítette. Az utolsó hónapban már jóformán éjjel-nappal, szünet nélkül dolgoztak, hogy a kitűzött határidőre pontosan elkészüljenek a munkával. A lányok negyedóránként kezet mostak, nehogy a 30 fokos nyári hőségben kezük izzadása csak árnyalati különbséget is okozzon a csipke fonalán. A Mussolini-csipke mégsem sikerült. A megrendelők által egymásra halmozott irredenta jelképek sehogy se kívánkoztak csipkébe. Az egyébként jó érzékű két budapesti iparművész, akikre a tervezés feladata hárult, hiába próbálta erről meggyőzni a dilettáns megrendelőket, azok most már sértett hiúságból is ragaszkodtak a minden művészi ízlést nélkülöző elgondolásukhoz. így a csipkén a tervezők hasztalan igyekezete, a tervek többszörös átrajzolása, s a csipkevarrók ámulatra késztető emberfeletti munkája sem segíthetett. Az olasz diktátornak hízelkedő, teljes apparátusával mozgósított kormánysajtó mindezzel mit sem törődve, hosszú heteken keresztül cikkezett a tengelyhatalmakhoz fűzött barátságot szimbolizáló ajándékról és romantikus tirádákat zengve égig magasztalta a halasi csipkét. Amihez két évtizeden keresztül kevésnek bizonyult a szakértők elismerése, Markovits Mária áldozatvállalása, a nagyszerű tervezőgárda, az Országos Háziipari Szövetség támogatása, azt most egy kétes értékű csipke dicséretével néhány hét alatt véghez vitte a sajtó. Kiskunhalas város ez egyszer résen volt. Mussolini csipkéje még el sem készülhetett, mikor a város polgármestere beadványt intézett a kereskedelemügyi miniszterhez állami támogatást kérve a halasi műhely számára. Szeptemberben a MÁV a város kérésére filléres vonatot indított Kiskunhalasra. A mintegy ezerfőnyi látogató számára a gimnáziumban rendeztek csipkekiállítást. A város képviselő testületé a MANSZ példáján felbuzdulva elkészíttette Markovits Máriával Gömbös Gyula miniszterelnök halasi csipke címerét. Gömböst a szervilis városatyák ezekben a hetekben választották Kiskunhalas díszpolgárává. Az elkészült csipkecímert hivatalos küldöttség nyújtotta át a magyar diktátornak, aki pattogó jelmondatokkal fejezte ki köszönetét. A csipke egyszeriben Halas város dédelgetett büszkeségévé vált. Súlyos anyagi helyzete azonban egyelőre nem változott, de úgy látszott, hogy minden a legjobb úton halad. Ügyeinek irányítását maga a polgármester vette kezébe. 76
