Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
A Csipkeház
Dr. Fekete Imréről hamarosan kiderült, hogy elsőrangú propagandista. Idegenforgalmi szervező képessége fáradhatatlan agitációs munkával párosult. A polgármester 1933 januárjában a halasi csipke ismertetésére, s a régi halasi népszokások bemutatására a rádiótól helyszíni közvetítést eszközölt ki, amelyre valamennyi budapesti lap tudósítóját meghívta. A meghívottak ezúttal már a városháza dísztermében gyönyörködhettek a halasi csipke remekeiben. Este pedig a zsúfolásig megtelt színházban - élükön Markovits Máriával - megjelentek a népviseletbe öltöztetett csipkevarró lányok, s mivel a csipkevarrás titkait hiába is próbálták volna elmondani a rádió hallgatóinak, hát halasi nótákat énekeltek. Azután a jupiterlámpák kereszttüzében a polgármester állt a mikrofon elé, s lelkes szavakkal emlékezett meg a „százágú és ezerlevelü népművészet ősfájáról”, s annak hajtásaként a halasi „csipkeverésről”, amely az utóbbi időkben a megfelelő propaganda és támogatás híjával sajnálatos módon hervadásnak indult. Szép volt, igazán megindítóan szép volt a beszéd! Hát még ami utána következett! „Paulini Béla rendezésében a legtökéletesebb életszagú játékot adta tizennégy derék halasi gazda, s azon valóságában bemutatták a híres halasi disznótort.” (Az Est, 1933. január 24.) Másnap valamennyi budapesti lap Halasról cikkezett. „Népművészeti bemutató Kiskunhalason ... A szemnek, szájnak kellemes halasi különlegességek mind fölvonultak” - írta a Pesti Hírlap. „... Fátyolos csipke, hurka és kolbász... Nagy dolog is volt! Csipkekiállítás, disznótor rádióközvetítéssel” - emlékezett a nevezetes eseményről a Nemzeti Újság. „... Fátyolöltéses halasi csipke és halasi disznótor veselevessel, szármával, háromorrfúvásos paprikás kakashússal... Az ősi kunok költészete a csipkében” - visszhangozta Az Est híradása. „... A közvetítés két tárgya a leheletfinom halasi csipke és a disznótor nem valami légies, de annál egészségesebb humora, mint bevezetőjében Paulini Béla is jelezte, valami jól nem fértek össze, de azért a közvetítés eredeti volt és bizonyosra vesszük, hogy a rádióhallgatók körében nagy sikere volt Fekete Imre polgármester nagyon kedves és közvetlen hangú beszédének” - írta a Magyarság. Még a Textil Kurír is megemlékezett Halas nagy eseményéről: „A halasi csipke Mussolini előtt. Megkapó sorok a magyar népművészet legszebb virágairól.” Ki merte volna ezek után állítani, hogy a halasi csipke nem tőrőlmetszett, tősgyökeres ősi kun népművészet? A hivatalos hírverés mindent elkövetett, hogy népművészeti legendát csináljon belőle. Most már az Iparművészeti Társulat kiadásában megjelenő kézimunka újság, a Muskátli sem térhetett ki a halasi csipke elől. A magyar csipkéről közreadott ismertetései során néhány szűkre szabott sorban utalt a halasi varrott csipketechnikára is. Akadtak persze, akik mindezt kevesellték. Sz. Csorba Tibor szégyengyalázatnak minősítette, hogy a csipkemühely számára a város még mindig nem volt képes egyetlenegy szobából álló, emberhez méltó helyiséget teremteni. A Muskátli fölényes, semmitmondó sorai csak még jobban felingerelték. Hosszabb cikkben válaszolt, s abban nem átallotta szóvá tenni a csipkemühely szomorú 77
