Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)

Küzdelmes évek Halason

Mint láttuk, Dékáni Árpád országos méretű, sikertelen csipkekísérlete után a kereskedelmi szervek figyelme a nagyobb tömegben előállítható, igénytelenebb háziipari termékek felé fordult. A szigorúan józan, a fösvénységig takarékos Kiskunhalas pedig csak kénytelen-kelletlen vette tudomásul, hogy a váratlanul ráhagyományozódott világhíressége sürgősen támogatásra szorul. Jó ideig húzódozott is a „gondnokság” szerepétől, így a halasi csipkevarró műhelyt néhány évig vállalkozó szellemű úriasszonyok patronálták.

Ez időben csak a helyi újság hasábjai közé eldugott kis napi hírek nyomán kapunk valamelyes képet arról a kiábrándultságról, amellyel a néhány éve még duzzadó önérzettel eltelt Kiskunhalas város most csipkéjére tekintett, s némi fogalmat nyerhetünk a halasi csipkevarrásnak erről a válságos időszakáról:

„Néhány éve egy csipke tette Kiskunhalas nevét ismertté: a szép, finom, drága halasi csipke. Méltán felfigyeltek rá a kiállításokon, megcsodálták, kiállítói dicsérettel halmozták el, szakértők a világhírű brüsszeli csipke mellett emlegették. Majd használatban is kiderült: előkelő mágnás hölgyek ruháit diszítette. Lelki szemeink előtt pedig egyre fejlődő város képe jelent meg: Kiskunhalasi, mely egy új iparág által teszi nevét széles e világon ismertté s melynek csipkegyárában száz meg száz lány kap jó pénzért alkalmazást. S ma hol vagyunk? A szép ábránd szertefoszlott, a kis műhely is tengődött, nem hogy gyárrá fejlődött volna, s a halasi csipkét nem hogy ismerné minden idevaló, - de nagyon sokan még hírét sem hallották.” (Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1910. okt. 12.) A következőkben a híradás tudtul adja, hogy dr. Thuróczy Dezsőné szíves pártfogása mellett Markovits Mária vezetésével és felügyelete alatt remélhetőleg nagyobb szerencsével és eredménnyel indul meg ismét a halasi csipke készítése.

Akár a lelkes és önzetlen segítő szándék, akár a vélt üzleti haszon vonzotta a magányos helyi patronálókat a csipkéhez, hamarosan rá kellett eszmélniük arra, hogy a halasi csipkevarrás egyik alapvető problémája most is az értékesítés, ami helyileg, kiterjedt országos és külföldi üzletszerzés mellőzésével nem oldható meg.

1911-ben a város országgyűlési képviselőjének szorgalmazására az Országos Iparművészeti Főiskola és az Országos Háziipari Szövetség igazgatói közvetlenül a helyszínen tárgyaltak Kiskunhalas város polgármesterével s a város képviselőtestületével a halasi csipke sorsáról. Az Iparművészeti Főiskolát a csipke művészi értéke és iparművészeti jelentősége, az Országos Háziipari Szövetséget a válságba került halasi műhely s a halasi csipkevarrók helyzete, a várost pedig a hazai és külföldi hírnév kötelező ereje késztették arra, hogy a csipkevarrás jövőjére nézve valamiféle közös megállapodásra jussanak. A zárt ajtók mögött folytatott megbeszélés valójában sokkal inkább hasonlított holmi kényszerű eljárásra, mint új, életképes vállalkozás létrehozására. Az első évek hivatalos propaganda hadjárata után már csak az ország közvéleményére való tekintettel is, elkerülhetetlenné vált a magánvállalkozásként válságba került halasi csipkevarrás újjászervezése. Viszont a kudarcba fúlt csipkemozgalom mindhárom tárgyaló

63