Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Küzdelmes évek Halason
tetlen” Dékáni Árpádnak és csipkéjének neve 1911 után hivatalosan minél kevesebbet szerepeljen. 1918-ig az egyik budapesti külterületi gimnáziumban tanárkodott tovább Dékáni. 1914-ben még tervezgetett is. Az 1916-os párizsi világkiállításon szerette volna csipkéjét szerepeltetni. Kitört az első világháború. Azután már csak annyit tudunk róla, hogy az 1916-os koronázás alkalmával „magyar mintázatú” halasi varrott csipketerítőjét az állam IV. Károly király számára megvásárolta. A háború után sok forró siker emlékével, több mint kétezer csipketervével, az érdemtelen mellőzés feletti keserű csalódástól kísérve, hazaköltözött szülőföldjére, Erdélybe, az Alsó-Fehér megyei, 300 lakosú Borbánd községbe. 1931-ben, 70 éves korában hunyt el, mint községének „falus-bírája”. Úttörő munkásságával, s a világhírűvé vált halasi csipke megteremtésével írta be nevét a magyar iparművészet történetébe. Küzdelmes évek Halason Dékáni Árpádnak Kiskunhalasról való távozása után a kezdetleges körülmények között dolgozó halasi csipkevarró műhely vezetése és irányítása minden ügyével, gondjával Markovits Máriára maradt. Dékáni, akinek ez időben minden percét budapesti és vidéki szervezési teendői foglalták le, csak időnként látogathatott el Kiskunhalasra. Markovits Mária egyre növekvő nyugtalansággal hallgatta Dékáni lelkendező, de egyre homályosabbá váló beszámolóit s elejtett célzásait a budapesti és vidéki csipkeiskolákról. Markovits Mária számára csupán a halasi műhely és sajátjának érzett csipkéje létezett. Érthető, hogy a mestemöt a kétségbeeséssel határos aggódás fogta el, amikor tudomására jutott, hogy Dékáni az ő tudta és megkérdezése nélkül a műhely legjobb csipkevarróival, azok budapesti alkalmazásáról tárgyalt. Hiába igyekezett Dékáni Markovits Máriát meggyőzni arról, hogy a halasi csipke budapesti szereplése semmiképpen nem lehet hátrányos a halasi műhelyre. Hiába próbálta bizonygatni, hogy a halasi műhelyt a minisztérium kifejezett óhaja szerint az országos csipkeháziipar vidéki központjává akarják fejleszteni, s vezetésével továbbra is Markovits Máriát szándékoznak megbízni. A mestemő bizalmatlanságát nem sikerült többé eloszlatni. Kiszolgáltatott, alkalmazotti helyzetéből következett, hogy a műhely tulajdonosával szemben ez esetben is tehetetlen volt. A halasi csipke két megteremtője közötti társas viszony egyre lazábbá vált. 1908-tól, a tervezéstől eltekintve, Dékáni jóformán csak névleg vett részt a halasi műhely munkájában. 1909 őszén azután szinte sorscsapásként következett be, amitől Markovits Mária legjobban félt: Dékáni megszüntette a halasi műhelyt. Ezután a külföld által is megcsodált halasi csipke ügye két és fél évtizeden keresztül sem rendeződött intézményesen szülővárosában, Kiskunhalason. 62
