Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Útban a világhír felé
elöregedésének következményeit. Pedig a XIX-XX. század fordulójának olasz iparművészei a gyáripar hiányában a művészi kézműipartól épp oly jelentős gazdasági eredményeket vártak, mint a magyarok, s nemzeti irányú iparművészeti törekvéseik is a mienkhez hasonló okokból fakadtak. Ezért fogadták az olasz iparművészek, csipkeszakértők s az egész olasz közönség oly nagy elragadtatással a milánói nemzetközi kézműipari kiállításon bemutatott halasi csipkét. Megállapították róla, hogy sikerének gyökere művészi becse mellett - vitathatatlan nemzeti jellegében rejlik. A halasi csipke sajátságosán magyar iparművészet - írták róla az olasz lapok. Ezek alkotói elsők között mutatták meg, hogy hogyan lehet a népi művészet felhasználásával merészen újat, művészit alkotni. Példának állították a kor iparművészei elé, mint a nemzeti iparművészet egyetlen járható útját. A kiállítás rendezősége a halasi csipkét a kiállítás nagydíjával jutalmazta. A halasi csipke ismételt külföldi sikerében is a nemzeti irányú iparművészet hívei saját törekvéseik külföldi igazolását látták. A halasi csipke hazai és külföldi sikerei után mindenki joggal várhatta, s a természetes fejlődés is azt követelte volna, hogy a halasi műhelyt állami támogatással kibővítik, s ugyancsak hathatós állami segítséggel igyekeznek Kiskunhalason, a csipke szülőhazájában minél több csipkevarró lányt megtanítani a halasi csipke készítésére. Azonban nem ez történt. A milánói siker hírével egy időben érkezett meg Kiskunhalasra a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium döntése a halasi csipke készítésének országosan történő megszervezése ügyében, s annak állami támogatására vonatkozóan. A minisztérium egyben Dékáni Árpád kiskunhalasi református gimnáziumi tanárt budapesti állami középiskolai tanárrá nevezte ki. Mi indokolhatta Dékáni Árpád váratlan budapesti kinevezését? Dékáninak a halasi csipkevarró műhely állami támogatására vonatkozó előterjesztését a Magyar Iparművészeti Társulat 1905 végén küldte vissza véleményezésével a miniszterhez. Nem tudjuk, hogy Dékáni felterjesztett kérvénye, a halasi csipkevarrás fejlesztésére benyújtott tervezete milyen elgondolásokat tartalmazott. Valószínű, hogy a szakminisztériumok által életre hívandó állami csipketanfolyamok gondolatát vetette ő fel e javaslatban. Nem tartjuk azonban valószínűnek, hogy maga Dékáni akart volna megválni Kiskunhalastól éppen akkor, amikor a műhely az ő neve alatt már országos himévre jutott, s amikor ez a műhely Markovits Mária irányítása alatt már kitünően képzett szakmunkásokkal rendelkezett, s végül mint üzlet is jövedelmezővé vált. Dékáni budapesti áthelyezése csupán első lépését jelentette annak a nagyszabású állami akciónak, amelyet a Magyar Iparművészeti Társulat és az Országos Iparművészeti Iskola bevonásával a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, a Kereskedelemügyi Minisztérium, s az utóbbi hatáskörébe tartozó Országos Ipari és Kereskedelemügyi Oktatási Tanács 1906 őszén együttesen szervezett meg. 53
