Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)

Évszázadok csipkedivatja

nemesség, de maga a nép is átvette a csipkedivatot, s az idők folyamán a spanyol népi viselet szerves tartozékává vált. Jellegzetes spanyol csipke a guipure. Ennek a vert csipkének láncfonalát eredetileg finom ezüst vagy arany szál csavarta sűrűn körül, vetülékét pedig vékony selyemszálak képezték. Pompázatosán csillogó ruhadíszt adott, viszont aránylag kezdetleges technikája miatt az igazi csipke- kedvelők sohasem sorolták a művészi csipkék közé. Bár Spanyolországban a csipkekészítés legkülönbözőbb módjai aránylag hamar meghonosodtak, a spanyol csipkekészítés a keresletet csak igen kis mértékben tudta kielégíteni. A spanyol csipkedivat előbb Itáliából, majd főleg Németalföldről, s annak elvesztése után Franciaországból fedezte csipkeszükségletét.

Anglia csipkedivatja a francia és spanyol udvar után igazodott.

Az európai csipkemüvesség alakulásának irányító tényezőjévé a XVI. században és a XVII. század első felében Velence, a XVII. század második felétől kezdve Franciaország és Németalföld vált. Utóbbiak ezt a szerepüket egészen a legutóbbi időkig meg is tartották.

Az olasz csipkét a reneszánsz szülte, s fejlődése is a reneszánsz korának sajátos stílustörekvéseit tükrözi. A francia csipke jellegzetesen barokk, hü kifejezője a kor fényűző pompaszeretetének. És minél vakítóbb, minél kirívóbb a barokk udvarok pompája, annál sötétebbek a kor árnyai, amelyek a csipke rabszolgáira, a csipkekészítő nőkre vetődnek.

Míg a csipkekészítéssel kezdetben akár Velencében, akár másutt, egyesek játékos, müvészkedő kedvtelésből foglalkoztak, addig szebb, nemesebb alkalmi női foglalatosságot alig tudnánk elképzelni. Ennek az ösztönös, müvészkedő kedvnek a nyomaival, még a helyesen irányított háziipari csipkekészítésnél is találkozhatunk. De mi maradt meg mindebből a barokk kor manufaktúráiba kényszerült csipkevarrók számára? Csak a lelketlenné vált, ideget, szemet, tüdőt sorvasztó rabszolgamunka. A csipke a főurak fényűzése volt, a vállalkozóknak és kereskedőknek kitűnő üzlet, készítőinek nyomorúság. Mert hiszen minden időben a legvédtelenebb, legkiszolgáltatottabb munkaerő kihasználása kecsegtetett a legfényesebb üzleti haszonnal.

A csipkéből milliókat forgalmazó kalmár Velence csipkekészítő női reggel négy órától este nyolc óráig, napi tizenhat órán keresztül pincehelyiségekben a világ legaprólékosabb és legidegőrlőbb munkáját végezték a finom, pókhálószerü selyemszálakkal. S mégis milyen lélegzetelállítóan szép műremekek kerültek ki ezeknek a kezei alól, akik közül a legtöbb 30 éves korára a szeme világával fizetett az esztelenné vált csipkedivatért és az üzleti nyerészkedésért. Volt idő, amikor az álomszerűén finom brüsszeli csipkék fonalát is földalatti, nedves, sötét helyiségekben készítették. A vállalkozók így igyekeztek megóvni a csipkefonalat attól, hogy törékennyé váljon. A csipke fonalát készítő nő, minthogy munkájára csupán egyetlen vékony fénysugár hullhatott, inkább csak tapintás útján érzékelhette munkáját.

13