Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Évszázadok csipkedivatja
vagy másik fajta mai csipkénk ennek vagy annak a hajdani technikának egyenes ági leszármazottja. Mai csipkeféleségeink rendszerezésére többféle felosztás használatos. Legelterjedtebb az a felfogás, amely művészi csipkékként a varrott és vert csipkék nagy családját különbözteti meg egyéb technikákból származó csipkeféleségekkel és a gépcsipkével szemben. Az európai csipkekészítés nagyobb arányú elterjedésének első nyomaival a XVI. században találkozunk. Ránk maradt egykorú munkakönyvek, festmények, leírások tudósítanak először az olasz, elsősorban pedig a velencei csipkekészítők művészetéről. Velence a csipkekészítés mesterségét egyformán örökölhette Génua közvetítésével Bizánctól, de az araboktól is. Bárhonnan származott is a csipke Olaszországba, bizonyos, hogy megjelenése jóval régebbi időkre tehető, mint amire az általánosabb elterjedettséget tükröző ránk maradt adatok utalnak. A varrott és vert csipke hozzávetőlegesen egy időben jelenik meg Velencében. Benedetto da Mayaónak (1442-1497) egy Berlinben őrzött Máriát a gyermek Jézussal ábrázoló színes dombormüvén. Mária ruhájának nyakkivágását vékony csipkeszegély fogja körül. Az aprólékos, részleteket híven tükröző mű a varrott csipke ősére, a punto tagliato elnevezésű csipkére enged következtetni. Desiderio da Settignasno egyik képén, amely az urbinói hercegnőt ábrázolja, már bizonyossággal megállapítható, hogy a ruha nyakkivágását vert csipke díszíti. A vert csipkének a XV. század folyamán való ismerete mellett szól az a milánói végrendelet is, amely két Sforza nővér érdekében egy vetélőkkel készített vert csipkeszalagról intézkedik. A XV. században tehát Olaszországban már mind a varrott, mind a vert csipkét ismerték. A következő század folyamán megjelentek a varrott és vert csipkék mintakönyvei is. Az első mintakönyv, melynek létezéséről tudomásunk van, Antonia Taglientének 1528-ban Velencében kiadott, varrott csipkemintákat tartalmazó müve. Ezt követte az 1557-ben, az ugyancsak Velencében megjelent vert csipkemintákat tartalmazó mintakönyv La Pompe címen. Minden kétséget kizáróan megállapítható tehát, hogy az újkor csipkemüvészetének hazája Olaszország, s ott is elsősorban Velence volt. A velencei varrott és vert csipke technikájának fejlődését már lépésről-lépésre nyomon követhetjük. A varrott csipke az anyag szálhúzásából, áttöréséből, kivágásából született. A csipkeszegéllyel díszítendő vászon anyagából előbb csak egy irányban húztak ki bizonyos rendszer szerint szálakat. A megmaradt szálakat azután egymáshoz vonták, körülhurkolták, majd különféle öltésekkel mintákat alakítottak körülöttük. Később az így nyert szálrendszert hímzésalapul is felhasználták (Punto tirato). A dús, színes hímzés egyébként is a reneszánsz általános divatja volt. Ennek az áttöréses technikának a továbbfejlesztését jelentette a mindkét irányból történő szálhúzás. így kettős áttörés jött létre. Az áttörések szélét gomblyukvarrással szegték be, a legkülönfélébb rendszer szerint összefogott, megmaradt szálak pedig alapul szolgáltak a további tűhímzés számára. Mint 9
