Benedek Gyula - Kürti László: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai 1385-1877 - Cumania könyvek 2. (Kecskemét, 2004)

76. BETTINGER LAJOS WILHELM HASZONBÉRLETI AJÁNLATA A NEMES JÁSZBERÉNYI TANÁCSNAK, ARRA, HOGY LAJOS PUSZTÁT A HOZZÁ TARTOZÓ MIZSÉVEL ÉS BENÉVEL EGYÜTT ENGEDJE ÁT SZIKSÓ TERMELÉSRE ÉS SZIKSÓ-MŰHELY ÉPÍTÉSÉRE

18. század vége

„Nemes tanács [magistratus]!

Minekutánna a Bodasnak1 készítése az országos erdőket ugyanannyira kipusztította volna, hogy ezen kis hazát csaknem utolsó szükségre a fa mivoltában szorította légyen;1 2

Mindezért, mind pedig az erdők nagyobb gazdagsága végett annak helyébe a sziksó

[Szeksó]3, úgynevezett szódaműhely [Soda fabrica] több tekintetes nemes vármegyékben felállítatott;4

Sőt mivel ezez amannak [a] hasznát úgy felváltaná, hogy egyszersmind káros következményeit is eltartóztatná. Maga a felséges Helytartótanács5 is méltóztatott a most [megjnevezett sziksó mestereit [Szeksó Fabricansait] /: mestereit:/ ezen nemes hazának több helységein építendő műhelyére [fabrikájára] felébreszteni;

Ezen fontos okokat nézve a szódaműhelynek társasága illendő hatalmat adott az alábbírottaknak, hogy a mostani tavaszkor Kiskunságnak6 némely részeit sószék felkeresése végett nemcsak megvizsgálná, haszonbérbe [árendába] is venné, sőt szódaműhelyt is állítana fel. Az helyeknek a megvizsgálása után azt találta fel az alább írott,

1. A Bodas szó jelentését semmilyen szakszótárban nem találtuk meg. Sejtjük azonban, hogy az ún. ''foszlatott", ill. elemi sejtjeire koptatott faőrleményről van szó, amely a papírgyártás egyik alapeleme volt, az 1790-es évek előtt.

2. Az itt megfogalmazott veszély kizárólag az un. lágytestű fákat — ezeken belül — elsősorban a 30—40 éves luc-és jegenyefenyőket fenyegette, amelyekből szóda (sziksó) alkalmazása nélkül lehetett papírost készíteni.

3. A sziksó (széksó) — amely kimondottan gátolta a föld termékenységét — a talajból a nedvességgel került felszínre, majd a víz elpárolgása után „kivirágozva” jelent meg. Begyűjtve és feldolgozva a kristályos szódát főként a szappankészítésnél, a kalcinált szódát pedig elsősorban az üveggyártás területén alkalmazták. Ugyanakkor feleslegessé tette a lágytestű fák tömeges kivágását is, mert azoknak az őrleményét is ki lehetett vele váltani a papírgyártásban. A szappanfőzésről lásd Szabó Kálmán, "A szappanfőzés Kecskeméten." Néprajzi Értesítő, 1932, 34—35, c. cikkét.

4. Tudomásunk szerint Debrecen és Szeged, valamint Palics környékén voltak szódaüzemek.

5. A helytartótanács a 18. században az ország legfőbb — "csúcs" - igazgatási szerve volt.

6. A sorokból úgy tűnik, hogy a Kiskunságban Lajoson, Mizsén és Benén voltak a legalkalmasabb lelőhelyek.

176