Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
II. A lakosság életrajza (Amiről az anyakönyvek beszélnek) - Az anyakönyvezés
II. A LAKOSSÁG ÉLETRAJZA (Amiről az anyakönyvek beszélnek) AZ ANYAKÖNYVEZÉS A szanki református egyháznak két régi anyakönyve van. Az egyik, az első oldalának bejegyzése szerint „A kunszentmiklósi ref. anyaegyházba kebelezett Szanki ref. leányegyház keresztelési anyakönyve”, amit 1862. június 7-től vezettek. A másikat, a móricgáti lakosság újszülötteinek nyilvántartására szolgáló anyakönyvet az ottani református lelkész és tanító Kölezsári Fodor István, akkori szóhasználattal „lévita tanító” vezette 1863-tól. A szankiak anyakönyvi bejegyzéseit a solti egyházkerület által odahelyezett Tóth Pál segédlelkész végezte, aki Szánkon pünkösd első napján foglalta el állomáshelyét. Ezt megelőzően, a század elejétől a szankiak anyakönyvi nyilvántartásának vezetésére a majsai római katolikus egyház plébánosa volt illetékes. Az általunk vizsgált időszakban a születéseket 1801. II. 21-től, a házasságkötéseket 1811. 1. 6-tól, a halálozásokat 1804. III. 21-től találjuk az anyakönyvekben. A születési bejegyzések minden esetben tartalmazzák a megkeresztelt gyermek szüleinek lakóhelyét, s ha azok nem a római katolikus egyházhoz tartoztak, felekezetűket is. Az újszülötteket azonban minden esetben római katolikusnak tüntették fel, mivel a keresztelés csakis e felekezet szertartása szerint történhetett. Ebben az időszakban Szánkon, de különösen Móricgáton a reformátusok még jelentős számban, sőt többségben voltak, s feltételezhető, hogy amennyiben a protestáns szülők ragaszkodtak vallásukhoz és gyermekeiknek az ő hitükön tartásához, a kunszentmiklósi anyaegyháznál kereszteltették, s ott anyakönyveztették őket. A kunszentmiklósi anyakönyvek tanulmányozására munkánk nem terjedt ki, így a születésekről a majsai római katolikus anyakönyvek vizsgálata során szerzett ismereteink feltehetően nem teljesek, de a szülők lakóhelye és az anyaegyház közötti nagy távolság miatt a Szánkon született gyermekek ottani keresztelése eléggé ritka lehetett, s ez munkánk eredményeit jelentősen nem befolyásolhatja. Az anyakönyvekben a móricgáti szülők, házasságra lépő felek, valamint az elhalt személyek illetőségi helyét mindig feltüntették, de a szanki és móricgáti lakosság arányait ezek nem tükrözik. A majsai anyakönyvekben csak elvétve találunk móricgátiakat, ennek alapján feltételezhető, hogy a móricgáti lakosság a hozzájuk közelebbi Jászszentlászlóra járt gyermekeiket kereszteltetni, a házasság- kötések egyházi szertartásait elvégeztetni, s a temetésekhez papot kihívni. A jász- szentlászlói anyakönyveket szintén nem vizsgáltuk. A lacházi anyaegyháznál történő anyakönyvezés a még nagyobb távolság miatt a móricgátiak számára annál is kevésbé lehetett megoldható, mint a szankiaknak a kunszentmiklósi anyaegyházzal való kapcsolattartása. 73
