Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
II. A lakosság életrajza (Amiről az anyakönyvek beszélnek) - A lakosság száma és összetétele
Az előzőekben láttuk, hogy Fodor István móricgáti lelkésztanító az egyházi felsöbbséggel szemben elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy az egyházkerület nem tette lehetővé számára a papi teendők végzését, s emiatt anyagilag hátrányos helyzetbe került. Az ügyben illetékes egyházkerületi főesperes a közgyűlés korábbi tiltó határozatához ragaszkodván úgy válaszolt a tanító panaszára, hogy „Ha Fodor úrnak ez idő szerint nem is engedtetik meg a papi minden teendők végzése, végezze a tanítást, kis gyülekezete pedig kereszteltesse gyermekeit ott, hol azelőtt, pl. Vadkerten, Félegyházán, Majsán, stb., azért baj nem lesz, mint nem volt eddig.”153 A más helységbeli, sőt más felekezeti anyakönyvezés gyakorlata tehát az egyházi főhatóság számára elfogadott és a szükséghelyzetben megengedett volt, ami az anyakönyvek alapján végzett népesedéstörténeti vizsgálódásainkat bonyolultabbá, eredményeit némileg bizonytalanabbá tette. A lelkész-tanítók szolgálatba lépésével az anyakönyvek vezetése rendszeressé vált, s adataik a feldolgozás számára hitelesek és forrásértéküek. Az anyakönyvek pontos és az utasításoknak megfelelő vezetését a kunszentmiklósi, illetve lacházi egyházközség figyelemmel kísérte és rendszeresen ellenőrizte. Hogy a lelkész-tanítók anyakönyvezését és a népesedés változásait folyamatában lássák, a kunszentmiklósi egyháztanács 1864. február 16-i ülésének határozatával elrendelte, hogy a szanki tanító-káplán az anyakönyvet „két párban vigye”, s egyiket negyedévenként az anyaegyház részére megküldje. Ugyanez a gyakorlat alakult ki a móricgáti leányegyháznál is, és folyt mindaddig, míg az 1884. július 19-én hozott határozattal az akkor önállósuló szanki egyházközséghez nem csatolták. Az anyakönyvezést igénylő események bejelentésének megkönnyítése céljából 1892-től a móricgáti hívek anyakönyveit ismét külön vezették. A LAKOSSÁG SZÁMA ÉS ÖSSZETÉTELE Az anyakönyvekben a születések, házasságkötések és elhalálozások számának évenkénti növekedése a népesség fokozatos gyarapodását, de nem természetes szaporodását mutatja. A betelepülések és az ezzel szemben ható elvándorlások a század elejétől kezdve folyamatosan tartottak. A betelepülések és az egyéb népmozgalmi változások mértékének megállapítására forrásaink nincsenek, ezért a lakosság létszámának akár csak évtizedenkénti meghatározása is, az anyakönyvek alapján nem volt lehetséges. Ha a népesség számáról igyekszünk tájékozódást kapni, csak az egyes időszakokban történt felmérések vagy becslések néha hézagos eredményeire támaszkodhatunk. 153 Tóth József kiskunlacházi lakos közlése Dobos Károly szanki lelkész részére. Kézirat, SzREI. 74
