Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Lakóházak, építmények a telken
anyaga 480 háznál nád vagy zsúp, 3 volt zsindelytetős, 20 pedig cserepes.132 1910-ben a lakóházak száma 768, a növekedés 10 év alatt 238, azaz 44,9%. Vályog- vagy sárfalú 741, kő vagy tégla alapon épült 25, kőből vagy téglából 1, fából ugyancsak 1. A tetőfedés anyaga is - bár a házak számszerinti növekedése 10 év alatt igen nagymérvű, az előző időszak arányait mutatja. A 768 házból 605-öt födtek náddal vagy zsúppal, 114-et cseréppel és 49-et zsindellyel.133 Mint ahogy a bel- és külterületi népesség arányát, s annak változását igyekeztünk bemutatni, s a fejlődés érzékeltetése céljából az 1930-i népszámlálás adatait is figyelembe vettük, a lakóházak ekkor történt összeírásának eredményeit most sem nélkülözhetjük. A lakóházak száma 1930-ban 896, tehát a növekedés 20 év alatt 128, vagyis 16,6%, ez itt is a megállapodottság jelét mutatja. A lényeges változás az, hogy a házak jóval nagyobb számban (562 esetben) voltak kő vagy tégla alapon vályogból vagy sárból épült falakkal, s valamivel növekedett a cserép, pala vagy bádog fedésű házak száma.134 A lakosság és a lakóházak számának ismeretében kiszámítható az egyes lakóházakban élő családtagok száma. A számítások 1900-ban 5,55, 1910-ben 98, 1930-ban 4,77 átlagot mutatnak, melyek szerint a lakóházak gyarapodása valamivel nagyobb, mint a népesség növekedése. A telken a lakóházzal szemben építették az istállót és a kocsiszínt. Más melléképületeket is úgy igyekeztek elhelyezni, hogy azok ne legyenek messze a háztól. Gyakoriak voltak a különálló kamrák. Ezekben tűzhely nem volt, kenyér, szalonna, különböző termény, bor és gazdasági szerszámok tárolására szolgáltak, de szükségből fiatal házasok is ellakhattak benne. A kamrát nem kellett kiüríteni, csak egy ágynak szorítottak még benne helyet. Istállót készítettek úgy, hogy oszlopokat ástak le a földbe, azokhoz két felől szorító léceket közöztek, közeiket pedig akácfa hasítványokkal rakták be, majd szalmás sárral kívül-belül betapasztották, elsimították és bemeszelték. A falat olyan vastagra tapasztották, mintha vályogból lett volna. Istállót sövényfallal is építettek. A régi tanyai istállóknak nem volt padlásuk, sem kéményük. A hajnali és gyakori esti tüzeléskor a tetőn szivárgott ki a füst, amitől a nádfödél lassan elfeketedett. Ajtó nem mindig volt az istállón, a nyílást télen ponyvával zárták el. A kutat a lakóháztól és istállótól távolabb ásták. Falát téglából vagy terméskőből rakták. Az ilyen kútban jó víz volt, de sok volt benne a béka, mert azok a téglák, kövek között szívesen megtelepedtek. A kútrovást deszkából ácsolták. A gémfát az ágas tartotta, a gémfához kötéllel vagy lánccal erősítették az ustor132 A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. 1. rész. Központi Statisztikai Hivatal Budapest, 1902. 197. 133 A magyar korona országainak 1910. évi népszámlálása. 1. rész. Központi Statisztikai Hivatal Budapest, 1912. 194-195. 134 A magyar korona országainak 1930. évi népszámlálása, 83. kötet Budapest 1932. 176-177. 58
