Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Egyházak, iskolák
fát, ennek az alsó végén a kámva (kovácsolt horgas vas) tartotta a vödröt, amit elfordítható pánttal, kulccsal zárhattak. A tanyákon a telket faragatlan léckerítéssel vették körül, s ugyanilyen anyagból készült kapuval látták el. A lakóház előtti térséget, a tanyaudvart néha szintén bekerítették. A faluban lévő portákat az utca felől oszlopok közé rakott deszkával kerítették. A másfél-két méteres kerítés tetejére még tüskös drótot húztak, hogy a portát idegenek ellen védjék. A kertek kerítése lehetett élősövény, vesszőfonatos vagy akácfából, nyárfából, kukoricaszárból, tányérricaszárból, nádból kötözött. A kertet mindenki kerítette, mert az idegenek és kóbor állatok ellen a szomszédok kertjét is védeni kellett. Az élősövény kerítést azért nem szerették, mert az mindkét felől egy-egy ölet elfogott a kertből, mellette nem termett semmi. Az élősövényen könnyen átjárt az aprójószág, s kárt okozhatott a kertben. A fonott kerítéshez karókat vertek le a földbe és azok közeit befonták gallyakkal. Készítették akácfából, olajbokor, csipkebokor ágaiból, amelyek hajlékonyak, fonhatok voltak. Mind az élősövény, mind a fonott kerítés neve garád. EGYHÁZAK, ISKOLÁK A római katolikus és a református egyház szervezeti formája Szánkon és Móricgáton a XIX. század közepén kezdett kialakulni. A lakosság szinte kizárólagosan e két felekezethez tartozott. A két puszta „őslakói” Kunszentmiklós és Lacháza református közösségéből kerültek ki, a későbbi betelepülők pedig a szomszédos, római katolikus többségű helységekből származtak. Különösen a Szeged vidékéről bevándorlók őrizték a római egyházhoz fűződő hitvallásukat, a református lakosság eredete az anyavárosokhoz és kisebb részben Halashoz vezethető vissza. 1811-ben Szánkon még csak 13 római katolikus pusztai lakosról szólnak a források, de 1850-ben számuk már 267. Móricgáton is voltak már katolikusok, s a pusztaházat használták imahely céljára. A Szánkon élőknek a Szőlősoron volt imaházuk. Szervezetileg a majsai római katolikus egyházhoz tartoztak, annak leányegyházát képezték. 1877-ben a katolikusok száma 452.135 Ezután is jobbára az ezen a hiten lévőkkel gyarapodott a lakosság száma. Az önálló egyházközség megszervezése előtt a hívek lelkigondozásának teendőit, a kereszteléssel, házasságkötéssel, temetéssel járó egyházi szolgálatokat a majsai plébánia látta el. Az anyaegyház részéről természetszerűen jelentkezett az igény, hogy az ezekkel kapcsolatos költségek fedezéséhez az itteni hívek megfelelő arányban járuljanak hozzá. Ehhez az egyházi főhatóság képviselőjének, a váci püspöknek a közvetítését kérték, aki leiratot intézett a helyi képviselő- testülethez, s kérte, hogy a község a papi javadalmazás költségeinek egy részét 135 GALGÓCZY Károly 1877. 263. 59
