Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Lakóházak, építmények a telken
A kéményaljában a katlan a kemence felől volt. Ha csak egy kemence volt a házban, a katlan mindig a kemence felől volt, hogy a füst ne járja át az egész kéményalját. Rangosabb házaknál a konyha mellett mindkét felől lakószobát alakítottak ki egy-egy kemencével. Egyik házat tisztán tartották, a másikat pedig „lakták”. Ez esetben, már nem szabadkéményes konyháknál, mindkét kemencéhez külön kéményt építettek. Ha egyik felől fűtöttek, akkor az azon az oldalon lévő katlant használták. Újabban két kemence esetén a padláson az egyik kemencétől szökőkéményt építettek és az vezette a füstöt a közös kéménybe. Minden házban elmaradhatatlan volt a boglya formájú, felfelé keskenyedő, fent karimával ellátott búboskemence. Földből vagy deszkából ácsolt padka vette körül. Ennek az ajtó felőli részét nagypadka, másik részét kispadka néven illették. A kispadka és a ház hátsó fala közötti szűk tér volt a kuckó, a gyerekeknek vagy a nagyszülőknek a helye. Az öreganyó mindig a kispadkán ült, a padkára felszedte lábait, onnan porolt és dirigált. Onnan mindent látott, figyelhette, ki mit hoz be a szobába, és mit visz ki onnan. Mondják, „ez volt az ő tisztelethelye”. Este, ha vendégek jöttek, a háziak a kemencepadkára ültek, a gyerekek a kuckóba szorultak, a vendégek meg az asztal köré telepedtek. Télen a kemence mindig be volt fűtve, amiben tőzeggel tüzeltek. Este berakták a tőzeget a kemencébe, alá egy csóva szalmát tettek, meggyújtották, és amikor a tőzeg „beégett”, süthették a kemencében a kerekes krumplit, az oldalast, pörkölhették a káposztát, mire felkeltek, kész volt az étel, s egész nap meleg volt a kemence. A tőzeget trágyából készítették. A tehenek alól a tiszta trágyát (szalma nélkül) kiszedték, kihordták az udvarra. Az istállóból kihordott nyers trágya másnapra megkeményedett, össze lehetett rakni. Előbb kisebb csomókba gyűjtötték, hogy levegőzzön, aztán kemence formájú „tőzegrakást” készítettek belőle. Az oldalát „összeveretelték”, s az tavaszig száradt, majd száraz időben „eltaposták”. Lerakták a földre egymás mellé, meglocsolták és az egészet egybetaposták. Ha nem volt közben eső, három-négy nap alatt megszáradt, azután ásóval kockákra vagdalták, száradáshoz feltámogatták. Nemcsak a kemencében fűthettek, hanem a katlanon is tüzelhettek, főzhettek vele.129 A lakosság gyarapodását a lakóházak számának növekedésében is érzékelhetjük. Mint láttuk, Szánkon 1827-ben 19 ház volt 181 lakossal, Móricgáton 3 ház 41 lakossal.130 1854-ben Szánkon 94, Móricgáton 33 házat számoltak össze.131 A következő adatunk 1900-ból való, eszerint ekkor a házak száma 530. Ebből az időből a lakóházak anyagáról is tájékoztatást kapunk. A házak majdnem teljes számban vályogból vagy sárból épültek, egynek volt kő vagy tégla a fala, a vályog- vagy sárfalú házak közül is csak egy épült kő vagy tégla alappal. A tető 129 Adatközlő: Péter Szabó András. Szánk, született: 1889. 130 NAGY, Ludovicus 468. 131 PALUGYAY Imre 1854. 265. 57
