Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)

I. A történelem sodrában - Elzálogosítás és redempció

károsítani a szegedieket, s főképpen az török igája is lévén rajtok, hogy jótétben és védelemben részesüljenek, a nádor Szempczen 1642. december 30-án kelt oklevelében úgy intézkedik, miszerint Dorozsma és Szentmihálytelek nevű pusztákat „kivévén jussukat belőle”, egészen „az szegedi városhoz applicáljuk”, Csengéiét, Szentlászlót, Móriczgátját, Szánkót, Majsát és Benét, melyet öccse, Eszterházy Pál az ő nevében Kecskemét városának adott volt haszonbérbe, melyeken kiváltságai szerint különben is van legeltetési joguk, úgy engedi át Szeged városának, hogy néki nádori joga elösmeréséül „egy pár persiai nagy skárlát oszlopos szőnyeget adjanak” haszonbérül, s így e pusztákat szabadon használhassák. Ez az oklevél világosan tanúsítja - folytatja a krónikás - miként gazdálkodott Szeged városa rég idő óta Duna-Tisza közén. A hajdan virágzó, népes kun szállások: Majossaszállás, Ferenczszállás, Dorozsma, Szánk- és Beneszállás mind lakatlan puszták valának, s használati értékük oly csekély volt, hogy ezen majd százezer hold területű nyolc kun puszta évi haszonbére két perzsiai skárlát szőnyeg volt.31 1683-tól a puszták egyedüli bérlője Kecskemét, ez időtől kezdve Szánkót és Móricgátot a város teljes joggal birtokolta.32 (A Jász-Kunság eladását megelőző években, a XVII. század végén Szánk 11 520 kát. holdnyi területének becsértékét 3840 rhénes forintban, árendáját 192 forintban, Móricgát 10 440 kát. hold területének becsértékét 3480 forintban, árendáját pedig 174 forintban határozták meg.)

ELZÁLOGOSÍTÁS ÉS REDEMPCIÓ

A törökök ellen viselt felszabadító háborúk terhei súlyosan nehezedtek a császári hadvezetésre, s annak költségeit igyekeztek áthárítani a felszabadított területek lakosságára. Ennek egyik módja volt, hogy a visszafoglalt országrészeket a császár „újszerzeményi területté” nyilvánította, s azokat saját koronabirtokainak tekintette. Ebben az időben a Német Lovagrend, mely Jeruzsálem keresztes ostroma idején tűnt fel, majd 1211-ben Magyarországon, Erdélyben is megtelepedett, birtokokat szerzett, később pedig kiutasították az országból, birtokainak visszaszerzését kezdeményezte az udvarnál. Mivel kérésüket a császár nem tudta teljesíteni, korábbi birtokai helyett a Jászkunságot ajánlotta fel a Rendnek megvételre. Annak ellenére, hogy Lipót császár 1697-ben még a kunok minden kiváltságát megerősítette, két év múlva anyagi gondjainak enyhítésére az egész Jászkunság elzálogosítása mellett döntött. A császár megbízottja, Kollonich érsek és a Lovagrend között 1702-ben létrejött a megállapodás, mely szerint a Rend által fizetett 500 000 rhénes forint (XVI-XVIII. századi pénzegység, melynek váltóértéke 60 krajcár volt) ellenében az addig szabad, kiváltságos hely31 GYÁRFÁS István 1885. IV. kötet 227-229.

32 HALÁSZ Géza-JANÓ Ákos 1965. 46.

16