Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
II. A lakosság életrajza (Amiről az anyakönyvek beszélnek) - Összefoglaló
ÖSSZEGZÉS FALU A PUSZTÁBAN Szánk község települése és népesedése a XIX. században A jóillatú folyóvizekben, barmoknak kedves legelőkben gazdag, de az idők során, háborús pusztítások következtében elvadult, terméketlen futóhomokkal elborított Duna-Tisza közi táj múltja a természet és az ember sok évszázados küzdelmének története - írja az 1942-ben megjelent könyvében e vidékről a szo- ciográfus Erdei Ferenc. A természet viszontagságai mellett a történelem viharai nem kevésbé sújtották az itt élő embert. A honfoglalás után a megtelepült lakosság a falvak sűrű hálózatát hozta létre az Alföldön, ahol a kialakuló földművelő gazdálkodás jólétet, békét és biztonságot ígért a lakosságnak. A népvándorlás kései hullámai, a tatárok támadásai menekülésre késztették a Keleti Kárpátokon túl élő kunokat, akik Magyarországon, az Alföld térés pusztaságain kaptak menedéket, s magukhoz formálták az itt talált falvakat és azok lakosságát. így vált idővel a Duna-Tisza köze középső részén elterülő két középkori magyar falu, Szánk és Móricgát az itteni kunok szállásainak részévé. A kunok térhódítása, a magyar lakosságtól eltérő életformája megzavarta a falvak békés fejlődését, helyváltoztató, nomadizáló állattartó szokásaik az attól már eltávolodott magyarság számára idegen és nehezen elviselhető volt. Ennek egyik következménye, hogy a falvak magyar lakossága erősen megfogyatkozott, majd a megtelepülő kunokkal némileg ismét feltöltődött. Ennél is nagyobb megrázkódtatás érte a falvakat a mohácsi vereséggel, ami után az előretörő török csapatok pusztításai révén legtöbbjük teljesen elnéptelenedett, a falvak határa elvadult és ez a futóhomok terjedésének útját nyitotta meg. Szánk és Móricgát az 1572. évi összeírás szerint már puszta. A felszabadító háborúk sem kerülték el a vidéket, s annak kilátástalan helyzetét megpecsételte, hogy a Habsburg uralkodóház a török elleni háborúk költségeinek fedezésére az Alföld középső részének nagy területét, a jászok és kunok által lakott vidékét elzálogosította a Német Lovagrendnek, s ezáltal a kunoknak a régi magyar királyok által adományozott kiváltságai, amelyek őket a földesúri fennhatóság alatt élő jobbágynéptől megkülönböztette, végleg megsemmisülni látszottak. A zálogbirtok később a Pesti Rokkantak Háza tulajdonába került, s az országos méretű tiltakozások hatására Mária Terézia engedélyezte, hogy a jászok és kunok saját költségükön megválthassák magukat a „jobbágysorból”, s visszakaphassák kiváltságaikat. Ez a „redempció” (1745) volt azután alapja a vidék, s benne az egyes helységek gazdasági, társadalmi fejlődésének, s meghatározója a helységek önkormányzati berendezkedésének, a lakosság politikai, kulturális életének. 137
