Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
II. A lakosság életrajza (Amiről az anyakönyvek beszélnek) - Összefoglaló
A megváltás anyagi áldozatát Szánk pusztáért Kunszentmiklós, Móricgát pusztáért pedig Lacháza helység birtokossága vállalta, így ezek az ő birtokrészeikké váltak. A nagy kiterjedésű, lakatlan területeket a helységek csak közös, félrideg jószágtartás céljaira, legelőként tudták hasznosítani, s a pusztákon jószágaik őrzésére kora tavasztól késő őszig tartó időszakra pásztorokat fogadtak, a legeltetés rendjének biztosítására és a pásztorok felügyeletére pedig pusztabírókat és pusztacsőszöket alkalmaztak. A pásztoroknak a pusztákon csak ideiglenes, alkalmi szállásaik voltak, a pusztabírók és pusztacsőszök azonban az anyahelységek közbirtokosságai által biztosított állandó épületekben laktak. Ők, valamint a kis „háztáji” gazdaságuk munkáira, jószágaik gondozására, teleltetésére alkalmazott cselédeik voltak a puszták első lakói. A kunszentmiklósi és lacházi gazdák számára körülményes és a korszerűbb mezőgazdálkodás kívánalmainak nem megfelelő külterjes határhasználati módokat nem lehetett sokáig fenntartani, a birtokosok részéről a változások igényei a pusztáknak előbb csak részleges, később teljes felosztását sürgető, egyre erősödő kívánságában fogalmazódott meg. A gazdák között „redempciójuk” (a megváltásban anyagi tehervállalásuk) arányában korábban csak a puszták szélein osztottak ki művelésre alkalmas földeket, ahol az arra vállalkozók szálláshelyeket létesítettek. Az állattartásnak a még fennálló elsőbbsége nem tette lehetővé, hogy a puszták belső részeinek felszabdalásával a földművelő gazdálkodás gátja legyen a legeltetésnek, a baromjárások útjának. Ezek az ideiglenes jellegű, már a földművelő gazdálkodást szolgáló szálláshelyek voltak a később kifejlődő tanyák elődei. Sok esetben a gazdák felnőtt, házas fiai kérték ki a pusztán leendő családi örökségük részét és kezdtek saját birtokukon új életet. Akik erre nem vállalkozhattak, s a helységektől (60-80 kilométerre fekvő pusztákon birtokaikat művelni, sőt a szinte járhatatlan utakon azokat megközelíteni is alig tudták, a számukra kimért földektől megszabadulni igyekeztek, vagy sok esetben redempciójukat (a várható földosztások idején azokból részesedési jogukat) már korábban olcsón eladogatták. E földszerzési lehetőségeket Kunszentmiklós népe a távolság, s szűkös anyagi helyzetük miatt nem tudta vagy nem kívánta kihasználni, míg Lachá- záról a földhöz jutás lehetőségei a szegény népet jobban érintette. Móricgáton ma is sok család őrzi lacházi származásának emlékét. A környék falvaiból azonban tömegesen érkeztek a pusztára az oda települni szándékozók és szinte versengtek a földek és redempciós jogok megszerzésében. Számos családról, különösen a legelőkről kiszorult élelmes pásztorokról őrzi a hagyomány, hogy a földosztások során szereztek nagy birtokokat. A betelepülők áradata még fokozódott a puszták teljes felosztásának (1892-95) hírére, amikor is a „jövevények” teljes túlsúlyba kerültek a puszták korábbi lakóival szemben. A népesség gyarapodásával elkerülhetetlenné vált a település központjának kialakítása és a terület közigazgatásának megszervezése. A faluközpont szerepét korábban a tanyákkal sűrűn benépesült „Szőlősor” látta el, ahol már az 1860-as évektől községháza, iskola és a református egyház működött. Az önálló községi 138
