Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)

I. A történelem sodrában - Falu a török hódoltság előtt

A téli szállások falvakká alakulásával szemben már a XIII. század első évtizedeitől érzékelhető a korábban népes lakosságú falvak elnéptelenedése. Egy 1473-ból fennmaradt oklevél szerint a „Halas-központú” kun szállások a megújuló és több évtizeden át tartó dögvész (pestisjárvány) és az ismétlődő rossz termések miatt nagyon elnéptelenedtek.12 13 Ezt a folyamatot gazdasági tényezők mellett társadalmi változások, belső háborús események, növekvő feudális terhek, elemi csapások, járványok idézték elő.

A XIII. században hazánkba érkező kunok, mint korábban az eurázsiai steppén élő magyarok, a sátorlakó, nagyállattartó, helyváltoztató pásztornépek jellegzetes nomád életformáját őrizték és igyekeztek fenntartani új hazájukban is. Tavasztól őszig családostól, nyájastól vándoroltak a jó fűtermő legelőkön, télére pedig folyóparti szállásaikra vonultak. Törzsekben, nemzetségekben éltek. A Duna- Tisza vidékén a magyarság ekkor már a letelepedettség haladottabb fokán, állandó lakóhelyeken, falvakban élt. A kunoknak a gazdasági, társadalmi átalakulás nyomán fokozatosan állandósuló téli szálláshelyeit még egy-két évszázad múlva is nem annyira falvakként, mint inkább a nomadizáló állapotra utaló szállások- ként emlegettek.

A kunok szállásterületeibe ékelődött magyar lakosságú, az állattartás mellett földműveléssel is foglalkozó falvak a kunok számára értéket jelentettek. Már előző hazájukban sem volt idegen számukra a földművelés. Dél-oroszországi szállásaikon a fejlett állattenyésztés mellett földműveléssel is foglalkoztak: kölest, árpát, rozsot, búzát, sárga- és görögdinnyét, vöröshagymát termesztettek. A kézműipar és kereskedelem sem volt idegen számukra.14 A feudalizálódás felé haladó társadalmukat a mongol támadás zúzta szét és kényszerítette a kunokat menekülésre, ami a rideg állattartás életformájának újraéledését eredményezte. Új hazájukban tisztában voltak a földművelés gazdasági jelentőségével, emiatt szívesen vonták körükbe a magyar lakosságú földművelő szórványfalvakat, sőt gyakran azokat elfoglalva, a településeket kun szállásokká alakították. Eközben maguk is a falvak lakosságához hasonultak és beilleszkedtek az itt kialakult gazdasági, társadalmi és politikai élet kereteibe.15 E most már vegyes, vagy többségükben kun lakosságú településeket is forrásaink kun szállásokként említik.

A falvak magyar lakosságának megfogyatkozása is lehetővé tette a környékben élő kunok fokozatos térhódítását. A kunoknak a magyar falvakba történő beszivárgása a lakosság újra feltöltődését segítette, sok esetben pedig részleges vagy teljes lakosságcserét eredményezett.

A kunok által megszállt, lakosaiban megfogyatkozott Duna-Tisza közi térségekben ezután is maradtak olyan magyar lakosságú szigetek, amelyeket a kun

12 GYÁRFÁS István 1883. III. kötet 279.; FORCZEK Zoltán 1977. 29-30.

13 SZABÓ István 1966. 7.

14 PÁLÓCZI-HORVÁTH András 1974. 257.

15 HATHÁZI Gábor 2000. 181-183.

11