Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Falu a török hódoltság előtt
héten haza kellett járnia az élelemért. Volt a pusztán egy lóúsztató, ott házat épített magának és családjával együtt oda költözött. A hagyomány szerint ő volt Szánkon az első lakó, akiről a falu a nevét kapta. Móricgátról azt őrizte a hagyomány, hogy a puszta egy Szentiványi nevű családé volt. A birtokot két fiú örökölte, az egyik neve Móric volt. Ez a fiú nagyon szeretett vadkacsákra vadászni, de nem volt a közelben víz, ahol azok élhettek volna. Móric a pusztán egy földgátat hányatott össze és azzal felfogta a csapadékot. Erről a birtokosról és az általa épített gátról kapta a puszta a nevét. A töltés maradványa ma is látható a móriéi és a bugaci határút mentén, a vasúttal párhuzamosan. A bugaci vasút megállójánál volt is egy határkő ezzel a rávésett felirattal: Móritzgatja. A falu lakói a közelmúltban még emlékeztek arra, hogy a helybeli tanítók iskolás gyerekekkel folytattak „ásatásokat” a Kápolna-dűlőben, ahol a régi falu helyét és templomának maradványait sejtették. Találtak is ott régi épületekre utaló köveket. Móricgáton is emlegették, hogy az Öregtemető helyén templom állott, s ott az egykori falut is feltételezték. A megtalált köveket a tanyai lakóházak küszöbébe építették be.9 E hagyományoknál hitelesebb az a visszaemlékezés, mely szerint a szanki templom romjai a XVII. század végén még láthatók voltak.10 Az 1930-as években Szabó Kálmán folytatott ásatásokat a régi Szánk falu helyén, középkori lakóházak alapjait tárta fel és azok építőanyagait határozta meg. Szintén Szabó Kálmán végzett kutatásokat Móricgáton is. A feltárt maradványok alapján úgy ítélte, hogy a falvak lakóházai általában kétosztatúak voltak, szobából és konyhából állottak, s a helyiségek nagyjából egyforma méretűek voltak. A legtöbb ház bejárata délről, délkeletről volt. A falak agyagos földből készültek. Feltételezése szerint voltak nádból korcolt vagy vesszőből font falak is, amelyeket kívül-belül betapasztottak. Követ csak az ajtó küszöbéhez vagy a tűzhely elhatárolására használtak. A bejárattal szemben szabadtűzhelyen végezték a sütést-főzést, itt volt a szobai kemence szája, ahonnan a hamut tüzelő-gödörbe ürítették. Mind a konyhai tűzhely, mind a szobai kemence a padlószinten volt, nem építették azokat patkára. A feltárások nem adhattak választ a házak fedőanyagáról, de erre valószínűleg nádat használtak. Arról sincsenek adatok, hogy a héjazat és a lakó-, főzőhelyiségek között volt-e padlástér, mivel az esetleges födém anyaga időközben teljesen elpusztult. A ház bejárati ajtaját fából vagy vasból készült tolózárakkal látták el. A kétosztatú házakhoz gyakran istálló, félszer vagy kamra csatlakozott. Ezek nem tartoztak szorosan a házhoz, nem annak osztódásából keletkeztek, hanem a ház mellé ragasztott melléképületek voltak. Sikerült feltárni néhány földbe mélyített vermet vagy pincét is, amit az élelem eltartására használtak.11 10 9 Dobos Károly szanki református lelkész levele Esze Tamáshoz 1961-ben. SZREI. 10 Győri Történeti és Régészeti Füzetek IV. kötet 31.; BÁLINT Sándor 1974/75 - 2. 223. 11 SZABÓ Kálmán 1938. 82-85.; FORCZEK Zoltán 1977. 25-26.
