Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Névjegy - Fehér Zoltán: „Milyen kár, hogy te nem lettél néprajzos” (Pályám emlékezete)
Fehér Zoltán gnyizdo. Stoe? Azaz: Tenger közepén pacsirtafészek. Mi az? - Pupák, azaz köldök. Markó Tamás bácsi a szilvaőrzés szokásáról mondott el fontos adatokat, de tőle vettem föl a Szarajevó mellett legelésző szarvasokról szóló, rác szövegű, pentaton hősi ének töredékét. Igaz Jánosné, amikor elimádkozta nekem apokrif imádságát, úgy beleélte magát Jézus szenvedéseibe, hogy sírása miatt alig bírta befejezni. Marokity Istvánné Guzsván Anna ma is kiáll ünnepélyeken, hogy dalait elénekelje. Ő is hajlandó volt férjével a kamerák előtt eljárni az egyugróst. Jól emlékszem arra, amikor egy öreg párt faggattam babonákról. A férj tréfásan így szólt feleségének: „Ne beszélj, téged is csak azér vöttelek el, mer megétettél." Micsoda? - kaptam a szón, s máris egy szerelmi varázslás nyomára bukkantam Egy tv-film fogatása készült éppen egy Magyarországon tanuló japán lányról, aki beleszerelmesedik egy magyar fiún keresztül a magyar kultúrába, főleg a néptáncba. A forgatókönyv írója, egy budapesti magyar hölgy talált a néphitkötetemben néhány adatot az említett szerelmi varázslásról, s ezért fölkerestek, hogy mondassam el azokat a stáb előtt az adatközlőkkel. Hosz- szas könyörgés után Vida Margit néni ráállt, s kertünkben elmesélte. (Aztán, hogy miként illesztették be ezt a filmbe, nem tudom.) Az egyik bátyai ember rosszallóan jegyezte meg rólam, hogy én még a haldoklót is megénekeltettem. Ebből annyi igaz, hogy Guzsván János bácsi élete végén már ágyban fekvő beteg volt, de azért megmentettem tőle a bőgőtemetés nótáját. Ha egy-egy néprajzkutató érkezett Bátyára, azonnal hozzám irányították, s legtöbbször együtt mentünk el az általam jól ismert adatközlőhöz. Tanítványaim pedig biztatásomra már magnetofonnal gyűjtöttek meséket, hiedelmeket, történeti emlékezéseket. Bátya a te laboratóriumod - mondta egy barátom, de sosem tekintettem a falut hitbizományomnak, ahol csak nekem van jogom kutakodni. Büszke vagyok rá, hogy például Dankó Imre a bátyai paprika-kereskedelemről írott tanulmányomról lektori véleményében azt írta: „Profi munka". Néhány esetben azonban megtörtént, hogy bizonyos folyóiratok, kötet-szerkesztők viszszautasították hozzájuk közlésre beküldött írásaimat. Nem szívesem emlékszem efféle kudarcaimra. Ilyenkor be kellett látnom, milyen kár, hogy nem lettem néprajzos... Annál szívesebben emlékszem néhány „adatközlőm" véleményére. Vidáné Farkas Margit néni 90 éves korában, miután megjelentettem könyvemben saját kezűleg írott életrajzát, levelet küldött nekem: „Talán maga volt az az egyedüli ember az életemben, akinek én ilyen őszintén el tudtam mondani az én életkörülményeimet, aki ennyire megértette, vagyis értékelte, és még nyilvánosságra is hozta. Én ezt szívből meg is köszönöm a tanár úrnak. De ugyanakkor a tanár úrnak is járna egy kis mély tisztelet, mivelhogy múltunkról nemcsak a falunak, hanem az egész országunknak is be tudott számolni." Dusnoki népdalgyűjteményem megjelenése után meg az ottani egyik nótafám, Sánta Lászlóné verssel köszöntött. Idézek belőle: „Hátad hajlik, tested mozog, / Egész lényed lángban lobog, / Népdal, nóta fűt és hevít, / Ez sok mindenen átsegít: / A bajokat megkönnyíti, / Az életeket megszépíti, / Ezért tudsz te mosolyogni /, Szinte örökké dolgozni." HELYTÖRTÉNET, HONISMERET, SZAKMAI TALÁLKOZÓK - ÉS A POLITIKA Könyveim megjelentetését a téesz, az ön- kormányzat, a megyei múzeum vagy a kiadó fedezte. A nemesekről szóló kötetem költségeit a helyi vállalkozók adták össze, a paraszti életrajz könyvem pedig saját kiadásban jelent meg. A bátyai nemesekről szóló könyvemet Lakatos Andor, a kalocsai érseki levéltár munkatársa lektorálta. Egyebek mellett ezt írta róla: „Helytörténetírásunk csak igen ritkán vállalkozott egy-egy település nemességének, s azon belül is a legjelentősebb számarányban jelen lévő kisnemességnek vizsgálatára, s ez részben érthető is, ha arra gondolunk, hogy a velük kapcsolatos források-információk igen szórványosak. így már a témaválasztását tekintve is hiánypótlónak nevezhető Fehér Zoltán tanulmánya, mely széles adatgyűjtésre alapul: a szerző az országos és megyei levéltárak témában használható (úrbéri, birtokjogi, 340
