Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Névjegy - Fehér Zoltán: „Milyen kár, hogy te nem lettél néprajzos” (Pályám emlékezete)
„Milyen kár, hogy te nem lettél néprajzos" peres) iratain túl, a helység egyházi iratait (a plébánia História Domusának feljegyzéseit, a plébánia iratait, anyakönyveit), gyászjelentések és sírkövek információit, valamint magán- személyek tulajdonában lévő dokumentumokat is felhasznált (utóbbiakból teljes egészében közölt is néhány fontos darabot). Az így egybegyűlt információs anyagot a szakirodalom adataival egybevetve írta meg tanulmányát, melynek hangsúlyos részét a közbirtokossággal kapcsolatos kérdések jelentik. Az említett nemes családok számbavételének, kapcsolatainak elemzéséhez az adatokat legnagyobb mennyiségben az alaposan feldolgozott egyházi anyakönyvek adták. A levéltári forrásokon túl a téma a helyi adatközlők visszaemlékezéseinek segítségével „meg is elevenedik" a tanulmány utolsó részében. Kétségtelenül szorgalmas, kitartó munkával egybegyűjtött, értékes adattartalom jelenik meg a tanulmányban, mely közlésre érdemes, és fontos lépést, alapvetést jelent a bátyai nemesség kutatásában. Jó volna, ha máshol is készülne hasonló munka, hiszen a helyi sajátosságok igazán más településekkel történő összevetésben volnának kiemelhetők-értékelhetők." Helytörténeti-néprajzi „kutatást" más is végzett a faluban, hivatalos utasításra. Az 56- os forradalom utáni évek valamelyikében az iskoláknak olyan oktatási segédanyagot kellett összeállítania, melynek alapján tanítani lehet a helyismeretet a környezetismeret nevű tantárgy keretében az alsó tagozatban. Abban az időben azt várták el, hogy helyismereti oktatás során azt emeljük ki, mit kapott a falu a „felszabadulás" után. Üzemtörténeti, téesz- történeti munkák voltak a favoritok. (Az előző ezer év története csak úgy mellékesen volt megengedve.) Ennek az utasításnak az eredményeként született meg a ma is birtokomban lévő nyolc oldalas, gépírásos szöveg. Összeállító kollégám dicséretére legyen mondva, a „felszabadulás" utáni „eredményekről" nem sokat írt. A község múltját öt oldalon az 1930-ban megjelent Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye általános ismertetője és címtára c. kötetből másolta ki összeállítója, kiegészítve a História Domus válogatott adataival. Bátya földrajzi környezetéről, természeti adottságairól, időjárásáról és gazdálkodásáról két és fél oldal szól, míg a népi kultúráról 12 sor. Ezek a sorok olyan általánosságokat tartalmaznak, amilyeneket szinte minden magyar községről el tudott mondani a felületes szemlélő. Két mondatát szó szerint idézem: „Népi játékok nincsenek a községben elterjedve." És „jellegzetes, különleges dalaik nincsenek." Én, a „lúd tojta, víz hozta" ember, ahogyan itt a „gyütt-ment"-et nevezik költőileg, a „nem létező" népdalokból hat-hétszázat gyűjtöttem össze, méghozzá elég különlegeseket. Olyanokat, amelyek magukon viselik a dunántúli dallamjárás sajátosságait, s néhány új magyar népdaltípust is leltem, de akadt énekes meny- asszony-búcsúzó, továbbá rác történeti ének Mátyás királyról és Dóczy Péterről, meg sirató is magyar és rác szöveggel. Manga János a Magyar Rádió megbízásából az én hívásomra jött el, és vett fel bátyai énekes és hangszeres népzenét, amelyet két részletben sugároztak. Sport- és énekes játékokból szintén két részletben mutatta be a rádió anyagomat. A kalocsai pártbizottság a Tiszántúlról érkezett fiatal tanítóra, Benke Ferire bízta a járási honismereti tevékenység felügyeletét és irányítását. (Azt hiszem, megyénk hivatásos néprajzi kutatói és önkéntes gyűjtői jól jártak azzal, hogy Kecskeméten a legfelsőbb politikai irányítás Romány Pál és Pozsgay Imre kezében volt.) Aztán egyszer csak énrám szakadt - ha rövid időre is - ez a feladat a járásban. Mondhatom, nem sokat lendítettem az ügyön, jóformán csak azoknak a nevét tudtam lajstromba venni, akik végeztek efféle munkát. Közülük néhányan olyanok voltak, hogy egyszer megírtak valamit, s már is befejezettnek tekintették a kutatómunkát. Legtöbbjük azonban az életüket tették rá. Ilyenek voltak Dóra Tibor, Beros Ferenc, Deli Ferenc, Nagy Béla, Nagy Endre, Pastyik István, Harmath- né Vörös Nelli, Kuczy Károly, Németh Gábor és még mások is, akiknek neve már nem jut eszembe. Kalocsán Kanyó János főorvos és Bozsó Feri bácsi építészmérnök barátaim létrehozták a Katona István Társaságot. Tagjai nagyon vegyes összetételűek voltak. Fűzfapoéták és írópalánták, honismereti kutatók, díszpárna- készítők és festők. Közöttük volt a múzeumalapító pataji Pastyik István és a népnyelvgyűjtő Kuczy Károly is. A Társaság megjelentetett két sokszorosított füzetet, és kiállítást, 341
