Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Sági Norberta: Adalékok a Kecskemét kertkultúrás gazdálkodásában résztvevő különböző társadalmi csoportok életmódjához a 20. század elején
Adalékok a kecskémét kertkultúrás gazdálkodásában résztvevő... főtt tésztát, sült tésztát is készítettek. Vacsorára déli maradékot vagy más főételt kaptak: keménytarhonya,43 fordított kása,44 paprikás krumpli volt a legelterjedtebb. A vacsorához mindenkinek kijárt a bor. Azok a gazdák, akik a munkások ellátására nem voltak berendezkedve,45 vagyis a szőlőjükben nem volt gunyhó, illetve nem volt tűzhely, katlan, a városból hordták ki a munkások ebédjét, vagy megegyezés szerint helyette magasabb bért fizettek. A munkások megítélése szerint a jó gazda nem akart munkása hasán spórolni, jól tartotta, az étkezésekkor pálinkát, bort kínált. Az a kijelentés, hogy a kapásnak bort kell adni, mert ha vizet kap, fejbe veri a szőlőt és kiszárad,46 rámutat, hogy az elégtelen ellátást a munkás megbosszulta. Kárt tett a szőlőben, nem végezte el megfelelően a kiadott munkát vagy akár ott is hagyta a gazdát anélkül, hogy a munkát elvégezte volna. Évesmunkások A szőlőmunkások egy része évesmunkásként szegődött el. Az évesmunkás a napszámosok között olyan réteget jelentett, akik szerencséjüknek vagy jó hírnevüknek köszönhetően éves szerződést tudtak kötni. Gyakran 43 Jellegzetes alföldi főétel, mely hetente akár többször is került a paraszti háztartások asztalára. Elnevezése (kemény) a halmazállapotára utal. Az ételfajta elterjedését a burgonya meghonosodását megelőző időre teszik a kutatók. Bővebben: KISBÁN Eszter 1982 277-278, KISBÁN Eszter 1981 228. 44 A fordított kása egytálétel volt, 6-7 cm hosszú és 2-4 cm széles szalonnaszeleteket bográcsban megsütöttek, vízzel föleresztették, kevés sóval ízesítették, sok burgonyát és kevés köleskását tettek hozzá. Ha a fordított kásában nagy kurcinákat emlegettek, akkor a kásában lévő pirított szalonnára gondoltak. (Hagymát a férfiak nem használtak a pirításnál, az asszonyok viszont ízesítőül tettek bele.) KJM NA 28.65: 56. Gyűjtő: Gaál Dezső. Gyűjtés ideje: 1950-51. A bogrács mozgatásával forgatott kása, innen a fordított kása elnevezés. Kisbán Eszter utal arra, hogy a kásaételek az alföldi táplálkozásban rendkívül fontos szerepet töltöttek be, a kommenciós pásztorok, cselédek bérében a köleskása a 20. századig rendszeresen szerepelt. Bővebben a kásaételekről lásd KISBÁN Eszter 1980 87. 45 KJM NA 27.65. Gröber Mátyás (szül.: 1901) kalaposnak volt ugyan gunyhója a szőlőjében, de azt csak szerszámtárolásra használta, esetleg az eső elől ide húzódott be. „Nem tanyázó kisiparos ember." Loboda Sándor (szül.: 1867) szőlőkapás. Gyűjtő: Gaál Dezső. Gyűjtés ideje: 1950-51. 46 KJM NA 28.65. Loboda Sándor (szül.: 1867) szőlőkapás. Gyűjtő: Gaál Dezső. Gyűjtés ideje: 1950-51. iparos vagy értelmiségi gazdák voltak a megbízók, akik maguk nem tudtak törődni sem a szőlő munkáival, sem az éppen aktuálissá váló munkákra nem tudtak munkásokat szerezni, és azokat ellátni, így számukra legegyszerűbb megoldás az állandó munkás alkalmazása volt. Évesmunkásnak lenni rang volt, már szinte „bizalmi állás", mivel e munkás „kezét nem nézte a gazda", nem ellenőrizte folyamatosan a munkát, csak időnként nézte meg a birtokot. (Az évesmunkás és a fizetéses szőlőkapás, bentkosztos kapás között ez lehetett a különbség.) Az évesmunkás bére rendszerint lakásból (többnyire a szoba-konyha-kamra beosztású tanyát lakhatta), holdanként számított, megegyezés szerinti készpénzből, gabonából, meghatározott mennyiségű szalonnából és/ vagy zsírból, esetleg burgonyából állt. Többnyire szabad tűzrevalót, szabad baromfi- és disznótartást engedtek a munkásnak.47 Az évesmunkásnál nagyobb szabadságot élvezett az, aki felesszőlőt vállalt. A felesszőlőt többnyire önállóan művelte a munkás, annak gondozásába a gazda már nem szólt bele. (A gazda akkor választotta ezt a műveltetési formát, ha valamilyen okból nem kívánt a szőlő gondjával bajlódni.) A felesszőlőhöz járt lakás, szabad tűzreva- ló, és szükség esetén gazdasági felszereléssel is kisegítette a gazda a munkást, de a felszerelést alapvetően a munkásnak kellett „hozni". A felesszőlősnek legalább annyira kellett értenie a szőlőhöz, mint a gazdának, vagyis az nem fordulhatott elő, hogy a gazda intette volna okszerűbb gazdálkodásra az alkalmazottat. Ha a gazda egyezségkor úgy látta, hogy a jelentkező nem rendelkezik megfelelő szaktudással, akkor másnak adta oda a bérletet. A munkás a szőlőmunkák mellett el tudott menni részes aratónak, állatot nevelhetett. Jó kereseti lehetőség volt ez, kapásként nem lehetett ennyit keresni. Molnár József (szül. 1870) fiatalkorában 6 kh szőlőt bérelt felesben. A szőlő minden munkáját el kellett végeznie, ezért megkapta a 47 KJM NA 28.65 Mészáros László (szül.: 1882) szíjgyártó, szőlőtulajdonos: nála az évi konvenció 4 q gabona/ kh, 80-100 Ft/kh, 10 kg szalonna volt, tűzrevaló tetszés szerint, borból százalék, lakhatási lehetőség egy szoba-konyha-kamrás tanyában. Gyűjtő: Gaál Dezső. Gyűjtés ideje: 1950-51. 257
