Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Sági Norberta: Adalékok a Kecskemét kertkultúrás gazdálkodásában résztvevő különböző társadalmi csoportok életmódjához a 20. század elején
Adalékok a kecskémét kertkultúrás gazdálkodásában résztvevő... A zöldséges már nem alkalmazott volt, hanem szabad kisparaszt, vállalkozó, aki a termelést önállóan végezte. A földtulajdonostól függött, hogy mennyiben volt korlátozva: egyes gazdák nap mint nap kijártak a kertbe ellenőrizni a zöldségest és az elvégzett munkát, mások a gazdálkodásba egyátalán nem szóltak bele, csak a piacos napokon jelentek meg, hogy a haszon felét vagy éppen a földbérleti díjat átvegyék. A zöldségesekből - a kertészekhez, kapásokhoz hasonlóan - néhány év alatt önálló birtokos válhatott. Átmeneti réteget alkottak, akiknek ez az állás az első lépéseket jelentette az önállóság, a birtokossá válás felé. Mint Erdei írja: „A mezőváros társadalma fejlesztette ki ezeket az átmeneti formákat, melyeknek sajátságos fölemelő és önálló egzisztenciához juttató szerep is csak a nagyobb paraszti közösségben fejlődhetett ki. A zöldségesek, kapások és kertészek félproletári egzisztenciája ugyanazt jelenti, mint egy századdal azelőtt rideg szegényemberből, kóbor marhahajtóból úrbéres jobbággyá lenni."32 A következőkben egy jellegzetes életutat mutatunk be.33 S. J. I. (szül. 1919) törpebirtokos családból származott, apjának volt 7 hold jó minőségű földje, amihez 20 holdat béreltek. A családból először a bátyja kezdett zöldség- termesztéssel foglalkozni. O nem a családban, hanem bérmunkának köszönhetően az ismerőseitől tanulta el a zöldségeskedést, majd bérelt földön maga is megpróbálkozott vele. S. J. I. már zöldségeshez ment feleségül. (Apósának 2 hold kertje volt, de az annyi hasznot hozott a családnak, hogy ki tudtak belőle házasítani 8 lányt és 4 fiút.) 60 mázsa gabonáért vettek nekik a szülők 15 hold földet az „induláshoz". „Azt akarom, hogy innen a magadéba menj" - ez volt a szülők véleménye. A 15 holdat és a rajta lévő tanyát végül nem ők gondozták, mert a zöldséges parcelláktól messze esett, hanem kertészre bízták. A kertész harmadában művelte a kukoricát, abból nekik lett elegendő takarmányuk, és az egyéb járandóságokból „jól el volt látva az asztal". A szőlőt nem adták ki a kertésznek, azt maguk művelték. A későbbi években vettek még 20 holdat Kisfáiban, aminek fele gyep, fele szán32 ERDEI Ferenc 1977113. 33 Saját gyűjtés. Gyűjtés ideje: 2009. tó volt. A tanyát istállóvá alakították és itt tartották az állataikat: 3-4 tehenet (erre az egyre gyarapodó család miatt is szükség volt), 2 lovat és csikókat (szállításhoz, locsoláskor a kút üzemeltetéséhez kellettek). Az, hogy ez a létforma, a földre fordított munkamennyiség és a belőle származó haszon aránya milyen nagy elégedettséggel töltötte el őket, tükrözi a következő megállapítás: „nem cseréltem vóna egy száz holdas paraszttal." Napszámosok Magyarországon a Monarchia idején az agrárszegénység aránya igen magas (39%) volt. Túlnyomó részét (73,27%) a napszámosok alkották, akik főleg az alföldi mezővárosokban koncentrálódtak34, és közéjük tartoztak mindazok a többnyire tanulatlan munkások, akik meghatározott napibér, napszámbér ellenében adták el munkaerejüket.35 Kecskeméten a napszámosok többnyire a főtéren, a Kossuth-szobor előtti „emberpiacon" kínálták munkaerejüket. A munkaadók általában személyesen kerestek maguknak napszámost, személyes ismeretség vagy szimpátia alapján beszédbe elegyedtek egymással és megkezdődött a „bértárgyalás". A napibér általános fix pénzösszeget jelentett, az emellett szokásos természetbeni juttatások és természetesen a várható munka nehézsége, időtartama jelenthetett különbséget a fizetségek között. „Munkába a hajnali emberpiacon szegődtünk el. Ez a hajnali emberpiac 2 órakor kezdődött és addig tartott, amíg az széjjeloszlott. Reggel 5-6 órakor bizony már széjjelmentünk, 7 órakor alig lehetett 1-2 embert találni a piacon. A piacra a gazdák kijöttek és fölszólították az embereket alkura, majd kivittek bennünket szőlő, kukorica és krumplikapálásra. A szőlőre napi 1 forint és koszt járt [...] kiadós jó kosztunk volt. Ha több napon mentünk munkába, akkor az istállóban háltunk a szalmán. A gazdák velünk, a munkásokkal ettek."36 * Nem csak a napszámosnak kellett vigyáznia a jó hírére, és hogy elégedett legyen vele a 34 KATONA Imre 1965 384. 35 BÁN Péter 1989b 50. 36 KJM NA 28.65. Pintér János (szül.: 1869) szőlőmunkás. Gyűjtő: Gaál Dezső. Gyűjtés ideje: 1950-51. 255
