Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Sági Norberta: Adalékok a Kecskemét kertkultúrás gazdálkodásában résztvevő különböző társadalmi csoportok életmódjához a 20. század elején
Adalékok a kecskémét kertkultúrás gazdálkodásában résztvevő... volt fontos, hogy a föld meg legyen művelve és a járandóságát megkapja, ha ezt biztosítva látta, akkor a viszonyuk konfliktusmentes volt. A bérlők érdeke azt kívánta, hogy a lehető legjobb termést kihozzák a földből. Tájékozódtak - elsősorban informális csatornákon - újabb növényfajták, eljárások felől. A talajerő-pótlás, illetve trágyázás az I. világháborút követően már elvárt, sőt megkövetelt munkafolyamat volt a bérlőktől, a műtrágyahasználat azonban csak nagyon lassan tudott terjedni. Ennek oka az az elképzelés volt, hogy műtrágyával „többet kivesz az ember a fődből, mint amennyit adna", ezért ezt esetenként tiltotta is a tulajdonos. Agrárszegénység Agrárszegénységen a mezőgazdaságból élő, abban dolgozó bérmunkás réteget értjük. A történelmi szakirodalomban agrárproletariátusként jelölik és a munkásosztály részének tekintik, hangsúlyozva, hogy életmódjában, mentalitásában paraszti jellegű rétegről van szó.20 A földnélküli agrármunkásság mellett Katona Imre az agrárszegénység tagjai közé sorolja a szegényparasztságot és a kishaszonbérlőket is, akik a megélhetéshez elégtelen kis földbirtok mellett bérmunka vállalására kényszerültek.21 Kecskemét agrárszegénységének vizsgálatakor ez utóbbi meghatározás szerint járunk el, tehát ebbe a rétegbe tartozónak értjük mindazokat a földdel egyátalán nem rendelkező és a megélhetéshez nem elég földdel rendelkező parasztokat, földmunkásokat, akik a város területén szőlő-, gyümölcs- vagy zöldségtermelő paraszti üzemben vállaltak alkalmi, idényjellegű vagy hosszabb távú munkát. A mezőgazdasági munkásság helyzete a kertkultúrás mezővárosokban, és köztük Kecskeméten sem volt reménytelen. A belterjes termelés, a kapitalizálódó kereskedelem és feldolgozóipar állandó munkaalkalmat teremtett, sőt időnként még munkáshiánnyal is küzdött a város. A bérek elfogadhatóak voltak. Erdei Ferenc Kecskemét munkástelepeit romantikusan szépnek látta, népének helyzetét pedig a puszták népénél sokkal reménységesebbnek: 20 BÁN Péter 1989a 17. 21 KATONA Imre 1965 383. „[...] Kadafalva: a tágas házhelyeken (2 hold) gondosan ápolt kertek, barátságos kis házak. Sehol a nyomorúság dohos és nehéz szaga. Nyáron sok gyümölcs, télen sok krumpli, olykor baromfi a táplálkozásban, s a tél hidege ellen megment a rőzse és a kerti gally. [...] A tanyai és majorbeli cselédség nagyon sokkal alul marad ezen az életszinten, pusztai magányában a nagyon sovány konvencióból éppen hogy megél. A Három Városban azonban a mezei és kerti munkásság a látható elem, mely dolgozik és él valahogy." 22 Az agrárszegénység egyes csoportjai között számos átmeneti forma létezett, a szegényparasztok közül is sokan kényszerültek napszámos vagy részes munkára, vagy válhattak segítő családtagból egyszeriben önálló kishaszonbérlővé. A kecskeméti agrárszegénység meghatározó rétege azonban a különböző ideig és különféle fizetésért dolgozó napszámosok, hónapszámosok voltak.23 Az alföldi földmunkások jellegzetes rétege, a hivatásos kubikusok a századfordulótól kezdve már csak részben kubikos, másik részben mezőgazdasági munkával tartották fenn magukat és családjukat. A Duna-Tisza közén, s vidékünkön is megjelentek a csongrádi kubikusok, akik itt elsősorban a nehéz talajegyengetési munkákra szerződtek. A nagy, összefüggő szőlőterületek előkészítésekor az ő feladatuk volt a futóhomok el- egyengetése.24 Ebbe a munkába helyi munkások nem kapcsolódtak be, ők az egyengetés utáni szőlőültetésben vettek részt. Mivel a kubikusok csak átmeneti időt töltöttek a városban, témánk szempontjából jelentőségük elhanyagolható. 22 ERDEI Ferenc 1977120. 23 A város területén nem volt jellemző a summásság. A summások Sárközi Zoltán meghatározása szerint „olyan cseléd-pótló (félig cseléd), nagyrészt vándor mezőgazdasági idénymunkások, akik törvényes keretek között [...] csapatvezető bandagazdák irányításával, elsősorban az ezer holdnál nagyobb birtokokra szerződtek le". Idézett szerző a réteg meghatározó, elengedhetetlen feltételének tartja a bandarendszert, az átalánybérezést és a végelszámolást. (Vö. SÁRKÖZI Zoltán 1965 323., 344.) így ezt a csoportot az agrárszegénység csoportjainak vizsgálatánál figyelmen kívül hagytuk. 24 Vö. KATONA Imre 1965 427. 253
