Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)

Helytörténet - Kürti László–Papp Klára: „Már az ember állatnak van számítva” – ifj. Kónya Pál (1899–1918) első világháborús naplója

Már az ember állatnak van számítva' rencz Debreczeni fiú délután a vizhozatal köz­be megsebesült és azonnal a szanitécek elvitték szegényt, a sebesülése úgy látszik súlyos egy gránáttal történt. Ma kaptam meg a második csomagot sértetlenül. Az egészségem is már kezd egészen helyre jönni. A mai parancsba volt, hogy holnapután illetve jún. 2-án le le­szünk ... már nagyon is jó lesz mert ideje már, hogy megtisztálkodjunk. - Ma az olasz erőssen ágyúzott a fene egye meg. 918. Június 1. Szombat Nem hiába hogy ma megkezdődött a nyár de ugyancsak jó idő is van ma. Jöttek is egész nap az olasz repülők mindég a fejünk felett volt egy vagy kettő. A kavernát csináltuk egész nap. Nehezen várjuk a holnapi napot hogy leindul­hassunk ebből a csúnya barlangból ahol igazán az ember folyton veszélybe van. És még tisztál­kodni sem három-négy napba tud az ember ki­csit megmosdani. És nagyon sokat kell itt szom­jazni. No de majd holnap talán le megyünk újra Giuliátba és ottan majd ihatunk eleget. 918. Június 2. Vasárnap Nagyon szép nap sütéses reggelre ébred­tünk. Még reggel a digó nem nagyon lőtt és így nyugodtan szívtuk a friss júniusi reggeli leve­gőt. De a repülők azért nem törődtek a csendéi és hogy vasárnap van, őnekik az mindegy ők jöt­tek és kémleltek bennünket a magasból. Később össze csomagoltuk a holmijainkat és menazsi után megindultunk lefelé jönni. A nap roppant melegen sütött le ránk és izzadtunk erőssen de azért mégis örömmel jöttünk, örültünk hogy ott hagyhattuk ezt a büdös helyet. Déli 12 órakor in­dultunk el fentről és több rendbeli pihenés után este % 7 órakor megérkeztünk Giuliátba rop­pantul elfáradva ahol elhelyezkedtünk és nem sokára le is feküdtünk itt persze már nyugodtan nem úgy mint a Bol cabriella (?) tetején. 918. Június 3. Hétfő Ma verőfényes napos idő van. Az egész nap csak a mosással és mosdással vagyunk elfoglal­va. Milyen jól esik ha az ember már egyszer jól meg mosdhat és alsó ruhát válthat három hét után azt nem is tudja csak az aki próbálta. Ma hallottuk, hogy holnap után tovább fogunk in­nen menni az egész század mert ha meg kez­dődik az offenzíva akkor innen pusztulnunk kellene úgy. Különös eset ma nem történt. A tegnapi gyaloglás után ma még fáradtabbnak érzem magam mint tegnap. 918. Június 4. Kedd Ma délelőtt nem csináltunk semmit délután ki mentünk hatan zsákokkal csalányt szed­ni holnap ebédre a fene egye meg úgy össze csipkedte a kezem még késő este is úgy égett ahol meg csípte. Este 10 órától éjfélig kint áltam poszton az udvaron ott állott egy kocsi szalmá­val tele én pedig felmentem a kocsira és ottan lefeküdtem és jót aludtam a leváltásig. 918. Június 5. Szerda Délelőtt 10 órakor keltem fel most már leg­alább részben ki pihentem a stelung fáradal­mait. Igaz hogy itten nincs semmi sok dolog de a koszt is gyengébb mint kint volt. Ma is az a büdös fanyar csalány volt ebédre főzelék­nek. Este pedig nem kaptunk ma kenyeret sem pedig bizony a flamó nagyon játszik. Ma este kint voltam Arsie-be és ottan vettem egy fél kukoricza kenyeret 10 kor ezt egy felet! és pe­dig csupa kukoriczából. Istenem ugyan mikor lesz már egyszer vége ennek a nyomorúságos háborúnak!? ­918. Június 6. Csütörtök Reggel ki mentünk nyolczan csalányt szed­ni a fene egye meg úgy össze marta a kezemet még most este is úgy fáj a kezem. Aki kitalál­ta hogy még azt is meg kell etetni az ember­rel kedvem volna őtet össze verdesni az egész testét. Ma kitaláltuk, hogy azért etetik éppen a csalányt az emberrel és nem más füvet vagy ló­herét ami még mind jobb volna mint a csalány, mert azt még tudják más emberrel etetni illetve négy lábú állattal mert már az ember állatnak van számítva, mert már minden fát, füvet, amit az állat megesz azt megetetik mind az emberrel is sőt már olyat is amit még az állat sem eszik meg a csalányt is. - Ma meg kaptuk szerencsé­re a tegnap elmaradt kenyeret, ami pedig rittka, hogy utánna faszoljuk [N. fassen, vételez] amit már egyszer nem kaptuk meg. Délután vizet hoztunk a konyhára, ma az idő szép meleg volt. Most minden nap már várjuk az offenzivát hogy mikor kezdik meg, mert már az előkészü­letekkel készen vannak. Ma voltak bent tőllünk páran Tezzébe, de jó hogy nem maradtunk mi ottan mert ott kő kövön nem maradt úgy össze lőtte az olasz. Rengeteg sok muníció volt ottan össze halmozva és oda lőtt közé a digó és a löve­dékek mind felrobbantak. A mi lámpánk valami 7 helyen kapott szilánkot de, hogy lehet-e vele világítani javítás nélkül nem tudják mert sok idejük nem volt. 918. Június 7. Péntek Ma kaptuk a parancsot hogy öten Tezzébe megyünk az ott levő konzerve és kávé rezer- váért [tartalék, Reserve]. Persze én nekem is az öt között kellett lennem elindultunk tehát V2 9 231

Next

/
Thumbnails
Contents