Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Holczer József: Egy kecskeméti folklórgyűjteményből
Holczer József Gondolati szinonimája ennek: „Árulkodó Júdás, / Kell-e piros tojás?!") Mit ugrálsz? Apád nem cukrász! (Azaz: 'Jól vigyázz!') Macska, én megnyerem az Arany nyelv-díjat, / te meg megnyered a Macskanyelv-díjat. (Az 1970-es évek közepén megjött a Magyarán szólvától az értesítés az első Arany nyelv-díjról. Ekkor tettem e könnyelmű ígéretet, amely aztán családi szállóigévé is lett... A cica - de csakis ezen egyetlen alkalom kapcsán - valóban részesült a doboz tartalmából. Arányosan fogyasztottuk hárman, ekkor keletkezett ez a másik, azóta is föl-fölelevenedő szlogen: Egyet a cicának, egyet a mamának...) Megyek a kapitalista Marcsa nénihez. (Barátomat az 1960-as évek elején elvittem nagyapám húgához, akinél mindig a kötelező kézcsók járta. „James" ennek nem tett eleget, mondván: „Kapitalista csökevény!" E jelzőt használtuk később a Marcsa nénire magára...) Megyünk a tollasbálba. (így jelezte anyám az 1950-es években, hogy ideje lefeküdni.) Nagymama ugas! (1950 táján mondtam a családi fáma szerint. Anyám anyjának kis szőleje volt a város határában, ahol gyönyörű lugas is termett. Fonetikailag felidézi a „Kukac a' ábával"-t: ugyanazon fejlődési korszakomból. Tehát: „Nagymama, hozzál lugas(szőlő)t!", illetve „Kukac a lábával.") Nagypapa, integessél! (Kopaszodó apámat kb. háromévesen, 1950 tájt sokáig nagyapámnak gondoltam. Kerékpárral ment a hivatalába; elindulván megkerült egy telekrészt, majd egy darabig ismét láthattuk. O is visszalátott, ilyenkor általában integetett. Hát ezt kértem tőle...) Ne adjunk munkát az ötödik emeletnek! (Ez a legeslegfrissebb adalékom: magamé! A 2002-es, esés miatti térdműtétem óta rendkívül óvatos vagyok. Sőt: másoknak is ajánlom, különösen télen. A megértéshez: Kecskeméten a Megyei Kórház V. emeletén van a baleseti sebészet...) Ne babrabicska! (Apám egyik barátjának kedveskedő rendreutasítása az 1950-es évek legelején. Utána sokáig kerestem a konkrét bicskát, hasonlóan ahhoz, amikor - szintén ekkoriban - valaki királydinnyét kerestetett velem.) Ne bányássz, kisfiam, örökké! (Az 1950-es évek első felében anyám e szavakkal próbált leszoktatni az orrpiszkálás- ról...) Ne nevess, / mer' kifut a bableves! (Nekem mondták iskolában és otthon egyaránt az 1950-es években.) Neszit / ne, mer' elveszi a gyerek eszit! (Szüleim gyakorta emlegetett „szlogenjében az élen álló kulcsszó tulajdonképpen az én alkotásom az 1950-es évek legelején! A bort próbálták eldugni előlem, de aztán csak rátaláltam. Igaz, nem ittam belőle. „Neszit vette a gyerök!" - mondta apám. Ebből vontam el az értelmes „neszi" főnevet 'bor' jelentésben, sőt némiképp a „nedű" becézéseként. Mint gyerekszáj maximálisan tetszett a szüleimnek.) Nídd, anya, motorozik a Pista kakas! (Valamikor 1949-50 tájt e szavakkal szaladtam be a házba a pározó baromfik láttán. Szüleim sokáig emlegették...) Ne állj ki, kisfiam, a juhszélre! (Anyám intelme volt az 1950-es években, hogy ti. mindig menjek be a buszváróba.) Ne állj ki, kisfiam, hajnal előtt egy héttel! (Nem kell túlságosan korán odaállni.) Ne csináljatok helbergöt, mancsaftot! (Nagyanyám intelme az 1950-es években.) Ne egyél már össze mindenféle cukmisságot, / szirt-szart! (Anyám intelme az 1950-es években.) Neked nem osztottak kártyát! (Anyám intelme az 1950-es években. 'Hallgass!') Ne puruttyálkodjál! (Az 1950-es évekből való: ha valaki szellen- tett, ezt mondták neki.) Ott van az a vitaminkirály, őszi a piros paprikát, issza a vörösbort, káromkodik nagyokat, oszt' még sincs semmi baja; én meg... (így méltatlankodott apám az 1950-es években. Hosszúsága ellenére is megjegyeztem. Az így jellemzett ateista szomszéd bácsi végül is szörnyű betegen hunyt el 1980 táján.) 180
