Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Holczer József: Egy kecskeméti folklórgyűjteményből
Egy kecskeméti folklórgyűjteményből Az imádott jó feleség / első számú közellenség! (Egy részeg ismerős mondogatta több évtizedes házasságukat ekképp summázván... 1970-es évek.) Az Isten is József! (Az úgynevezett „József-napi felnőttek" mondogatták az 1950-es években a koccintáskor.) A József-napi felnőtteknek (Az 1950-es években számos könyvre rá volt hátul írva: „Kispajtásoknak, úttörőknek." Valamelyik szovjet mesekönyv hátulját egészítettem ki imigyen: valószínűleg azért, mert unalmas volt a vendégek beszélgetése. Viszont a betoldásom - önállósulván - átment az érintettek {!} frazeológiai kincsestárába {is}...) Azt nevesd ki, ami a lábad között végigfolyik! (Nagyanyám bölcs/jogos rendre utasító mondása az 1950-es évekből.) Addig önné, míg alatta nincsen! (Nagyanyám bölcs mondása az 1950-es évekből. Szinonim azzal, amit ugyancsak hallhattam tőle is a pákosztos emberre mondva: Enni/önni ad a nadrágnak. És hasonlót éreztem/ értettem ki később kedves cicám vinnyogásából, miután alaposan bezabált: Gazdám, ne adj már!) Amelyik gyerek nem mozog, az hülye! (Egy kedves öreg szomszéd bácsi mondta az 1950-es években. Manapság elevenítge- tem föl, amikor egy-egy kissé hiperaktív gyerkőcöt kell némileg „megmentenem" a túlzott elmarasztalástól.) A mi spájzunk a boltban van! (Anyám mondta az 1950-es évek első felében... Emlékem szerint akkor már túl voltunk a jegyrendszeren.) A népek mondták. (Anyám nem pletykázott, de azért a főként a boltban hallottakat továbbadta apámnak. Szintén az 50-es években vagyunk. A „Honnét tudja, Etus?"-ra adott válasz volt ez. Apám nemigen szerette e replikát, épp ezért kellő gúnnyal felelt avagy kérdezett vissza: „Miféle népek? Oroszok, németek, franciák?!" Utólag afféle russzicizmust is sejtek: nem a „mnogo narodov", hanem a „mnogo naroda" szinte tükörfordítását. Ez utóbbi ui. nem azt jelenti: 'sok nép', hanem 'sok ember' avagy egyszerűbben: 'az emberek'.) Béka nyől a hasadba! (Anyám figyelmeztetett, ha már sok vizet ittam. Az 1950-es évek első feléből...) Betegségünk helyreállítása végett. (Nagyapám öccse és annak felesége egyszer az 1950-es években képeslapot küldtek, és ezen ecsetelték, miért is használják ők a ceglédi gyógyfürdőt. Szüleim is jót derültek, és említgették máskor is e kissé sület- len mondatot. Helyreállítani bácsikámék, bizony, az egészségüket szerették volna...) Bort, sört, pálinkát most nem gyártunk: apád sé szereti! (Az 50-es évek közepe tájt levelet írtam a Jézuskának: mindenfélét kérve karácsonyra. Az ajándékok mellé az ő válaszlevele is odakerült, melyet nekem kellett felolvasnom a karácsonyfa fénye mellett.) Belefújja orrocskáját taknyos zsebkendőbe, / beledugja lábacskáját trottyos harisnyába... (Öltöztetési szöveg, anyámtól az 1950-es évek legelejéről.) Bolsevikpalánta! (Apám nevezett így az 1950-es évek elején.) Bugyog elől, bugyog hátul; / bugyog minden oldalárul. (Miközben a nagymama a kis lányunokát - alul - öltöztette, sőt még meg is forgatta, aközben mondta a nagyapó. Egy kedves családnál figyeltem föl e - bizonyára gyakorta ismétlődő - szövegre az 1970-es évek közepén.) Cunci, alusziká(l)ni! (Az 1950-es évek elején-közepén mondogatta egy kedves szomszéd bácsi. Esténként - láttuk mi is - a szép fehér cicát föltette a létrára, és fölküldte a kis házikó padlására.) Cúgos cipő, kaptafa; / éljen soká, nagypapa! (Az 1970-es években egy kedves család verset rendelt nálam a 2-3 évesnyi lányunoka számára, amellyel majd felköszön- ti a nagyapát név- vagy születésnapján. Nagy sikert aratott; később is emlegették. A nagypapa egyéként cipész is volt!) Csitt: most tojik a pók! Csitt: most petézik az elefánt! (Apámtól hallottam e csöndre intést még az 1950-es évek elején.) 175
