Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - V. Székely György–Varga Sándor: Kora Árpád-kori temető feltárása Tiszakécske–Ákrus-dűlőben
V. Székely György - Varga Sándor sírsor északi felén, mindkét irányban egy-egy további rövid sírsor található. A nyugati részről került elő az egy sírsort alkotó 12. és 11. számú temetkezés, míg keletre a 10., 17., 1., és 2. sírokból álló kissé szabálytalan sírsor. A temető központi részétől kissé távolabb, a nyugati irányban, a 21., 22., 8., 23. és 24. sírok alkotta kisebb sírcsoport helyezkedett el. Az öt temetkezés szintén három sorban feküdt, de a kis sírszám, valamint a lazább szerkezet miatt nem beszélhetünk szabályos sírsorokról. A temető délkeleti szélén néhány magányosnak tűnő, vagy legalábbis a többi sírtól elkülönülő, sorokba nem illeszkedő sír került elő (16., 18., 19. és 25. sír). Érdekességük a 25. sír kivételével, amely egy üres sírgödör, hogy tájolásukban is eltérnek a többi temetkezéstől, sőt a 19. sírban nyugvó 50-59 év közötti nő lábai enyhén felhúzott helyzetben nyugodtak az általános nyújtott testhelyzet helyett. Az antropológiai vizsgálat ugyanakkor némi magyarázattal szolgálhat e temetkezések temetőn belüli helyzetére. A temetőben két esetben, a 16. és 19. sírban nyugvó nők koponyáján fordult elő jelképes trepanáció, ami az illető életében valamiféle betegségre enged következtetni. Bár a beavatkozást követően mindkét személy még hosszabb ideig élt, halálukat követően mindkettőjüket mégis a temető azonos részében, a közösség többi tagjától elkülönítve temették el.6 Egyszerűbb a helyzet a 18. sírban nyugvó fiatal férfi esetében, amelynek koponyáján és vázcsontjain fertőző megbetegedés csonttani tünetét is sikerült megfigyelni. Ez az egész szervezetet érintő fertőzés, amely az antropológiai meghatározás szerint valószínűleg tuberculoticus eredetre vezethető vissza, egy lehetséges ok, hogy a temetés során a férfit a közösségtől elkülönítve temették el. Összességében tehát a sírok temetőn belüli elhelyezkedése, csoportosulása arra a más, nagyobb sírszámú temetők feltárásánál megfigyelt jelenségre enged következtetni, hogy a temetőn belül már a temető megnyitását követően kijelölik az egyes családok temetkezésének helyét, és a sírok sűrűsödése, vagy 6 Homokmégy-Székesen négy nő és két férfi koponyáján lehetett megfigyelni jelképes trepanációt. A temetőn belül, bár nem különültek el a többi temetkezéstől, azonban két csoportban egymás közelében láttak napvilágot (GALLINA Zsolt - VARGA Sándor é.n.). ritkulása azután már az ilyen családi sírcsoportokba történő temetkezések gyakoriságától függ.7 A teljesen feltárt temetők esetében a későbbiek folyamán érdemes vizsgálat alá venni a sírsoroktól, sírcsoportoktól távolabb elhelyezkedő, azoktól szemmel láthatóan elkülönülő temetkezéseket. Ezek „elkülönült" helyzetére, valamint az általánostól gyakran eltérő temetkezési szokásokra (tájolás, csontváz pozíciója a sírban stb.) ugyanis részben az embertani vizsgálatok is magyarázattal szolgálhatnak.8 A sírok/csontvázak tájolása A temető sírjainak tájolását a kevésbé szerencsés talajviszonyok miatt az esetek döntő többségében nem lehetett megfigyelni, erre csupán a kibontott csontvázak helyzete alapján adódott lehetőség. A megfigyelhető négy sírgödör közül kettő (21. és 24. sír) nyugat- északnyugat-kelet-délkeleti irányban helyezkedett el, míg a 10. sír, valamint az üres sírgödör (25.) északnyugat-délkeleti tájolású volt. A 10. és a 21. sírban nyugvó csontvázak helyzete csaknem teljesen megegyezett az aknasír tájolásával, míg a 24. sír csontváza a sírgödör irányításához képest kissé ferdén feküdt. A vázak többségét a nyugat-keleti főirányban (9. sír), valamint attól kisebb mértékben (nyugat-északnyugat-kelet-délkelet 280-100° és 300-120° közötti érték) észak felé elhajló irányban tájolták (5. sír). A temetőn belül viszonylag magas azon sírok száma (7. sír), ahol a főiránytól nagyobb fokú eltérést lehetett mérni az északi irányban (északnyugat-délkelet 300-120° és 320-140° közötti érték). Egy további sírt (6. sír) a főiránytól kisebb mértékben (nyugat-délnyugat-kelet-északkelet 260-80° és 240-60° között érték) dél felé elhajló irányban tájoltak. A főiránytól nagyobb fokú eltérést (240-60° és 220-40° közötti érték) a déli irányban két sír (16. és 18. sír) esetében mértünk (délnyugat-északkelet), míg a 19. sírt 7 SZŐKE Béla Miklós - VÁNDOR László 1987 78., 81. 8 Homokmégy-Székesen például a temető keleti árkába, megközelítőleg észak-déli irányban, zsugorított testhelyzetben, összekötözve temették el a 13. sírban nyugvó fiatal nő csontvázát, akinek az embertani vizsgálatok alapján súlyos betegsége, leprája volt (GALLINA Zsolt - VARGA Sándor, 2013127.; GALLINA Zsolt - VARGA Sándor é.n.). 80
