Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - V. Székely György–Varga Sándor: Kora Árpád-kori temető feltárása Tiszakécske–Ákrus-dűlőben
Kora Árpád-kori temető feltárása Tiszakécske-Árkus-dűlőben közel merőlegesen ásták meg a főirányra, aminek tájolása dél-délnyugat-észak-északkelet, 200-20° volt. Ez utóbbi négy temetkezés, a 6. sír kivételével, a temető délkeleti részében, a többi sírtól látszólag elkülönülve, egymástól is távolabb elhelyezkedve került elő. A sírgödrök alakja A temető területének homokos altalaja miatt a sírok döntő többségénél nem volt lehetőség a sírok formájának megfigyelésére, erre csupán néhány esetben kerülhetett sor. Ezek a függőleges falú, téglalap alaprajzú sírgödrök kivétel nélkül kisebb-nagyobb mértékben lekerekített sarkúak voltak (10., 21., 24., 25. sír). A 21. sír alja a többi egyenes aljú sírtól eltérően hossz- és keresztirányban egyaránt teknősze- rűen ívelt volt (VI. tábla). A temetkezések között akadt egy teljesen üres, a sírok irányításával, valamint sírgödrök szerkezetével megegyező, lekerekített sarkú, téglalap alakú gödör. Ilyen üres sírgödrök más, hasonló korú temetők feltárásán is kerültek elő.9 Az üres sírok előfordulását magyarázhatjuk sírrablással, későbbi bolygatással, a kisebb sírgödrök esetében a gyereksírok gyengébb megtartású csontjainak felszívódásával, de nem zárhatjuk ki a rituális okokat sem (kijelölt sírhely, távoli halál következtében jelképes sír). Jelen esetben a rablás nem jöhet szóba, mivel foltján, betöltésén nem mutatkozott korabeli, vagy későbbi beásás. A sírméretet tekintve sem beszélhetünk csecsemő, illetve néhány éves kisgyermek temetkezéséről, amelyben a csontok egyszerűen felszívódtak. Miután a temető délkeleti részéből látott napvilágot, ahol több, a közösségtől elkülönítve eltemetett személy is nyugodott így legvalószínűbbnek kijelölt sírhelyként, vagy esetleg távoli halál következtében jelképes sírként értékelhetjük. Az eltemetés módja és a csontvázak helyzete A talajviszonyok nem kedveztek az elhunytak sírba helyezésének módjára vonatkozó megfigyeléseknek. Emiatt koporsós 9 Homokmégy-Székes (GALLINA Zsolt - VARGA Sándor 2013 129.); Majs-Udvari rétek (KISS Attila 1983 156); Ipolykiskeszi/Malé Kosihy, Szlovákia (HANULIAK, Milan 1994 92). temetkezést egyetlen esetben sem tudtunk dokumentálni, mivel semmilyen erre utaló koporsónyom, korhadék, elszíneződés, koporsószeg vagy -vasalástöredék nem került elő. Néhány sír esetében a felhúzott vállak és a test mellett szorosan elhelyezkedő karok helyzete alapján arra lehet következtetni, hogy az elhunytat valamilyen szerves anyagba (lepelbe, gyékénybe) csavarva helyezték a sírgödörbe (pl.: 2., 5., 10., 12., 17., 21. sír). A tiszakécskei temetőben az elhunytakat nyújtott testhelyzetben, hanyatt fektetve temették el. Ez alól egyedül a 19. sírban eltemetett nő csontváza jelentett kivételt, ahol a halott lábai enyhén felhúzva, kissé a jobb oldalra fordulva feküdtek. A karok helyzete már változatosabb képet mutat. A sírok felénél (4., 5., 10., 11., 12., 13., 15., 16., 17., 21., 22., 24. sír) mindkét kar kinyújtott helyzetben volt a test mellett. Több esetben a jobb alkar (1., 2., 19., 23. sír), egy esetben a bal alkar (18. sír) kissé behajlítva feküdt a medencelapáton, a 7. sírban pedig mindkét kar kissé behajlított helyzetben volt. Egy sírnál (9. sír) a jobb alkar a bal medencelapáton nyugodott, míg a bal alkar merőlegesen a mellkasra behajlítva feküdt. Néhány esetben az eltemetéskor a koponyát feltámasztották. Az eltemetettek nem és életkor szerinti megoszlása Az embertani feldolgozásra a feltárt 25 sírban összesen 24 személyhez tartozó csontváz, vagy csontvázrész esetében kerülhetett sor, valamint szórványként további két egyénhez köthető koponya és vázrész került elő.10 Az eltemetettek 87,5%-a (21 egyén) tartozott a felnőtt korcsoporthoz, míg a kiskorú gyermek, illetve fiatal felnőtt (juvenis) korosztályhoz mindössze 12,5%-a (3 csontváz). A gyermektemetkezés eredetileg valószínűleg jóval magasabb arányú lehetett, de az intenzív mezőgazdasági művelés leginkább e korcsoport sírjait pusztította el. A felnőtt korcsoporton belül a nemi arányok kiegyenlítettek (10 férfi és 11 nő). A morfológiailag meghatározható neműeket alapul véve megállapíthatjuk, hogy a férfiak legnagyobb számban maturus 10 Ezek ugyanakkor éppúgy tartozhattak a vizsgálatba bevont, bolygatott, hiányos vázakhoz, mint ahogy teljesen elpusztított, önálló sírokhoz is. 81
