Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna: Egy kecskeméti polgári háztartás a 20. század elején
Egy kecskeméti polgári háztartás a 20. század elején A 19. század utolsó harmadára vonatkoznak Kóbor Tamás6 író Ki a gettóból című családregényének visszaemlékezései. A budapesti zsidónegyedben élő sokgyermekes, szegény sorsú család élete eleinte, a lehetőségekhez mérten, elégedettségben telt. A családfő bádogosmesterként dolgozott saját műhelyében. Még ebben a szegénységben is szinte jómódúaknak számítottak az utca többi lakójához képest. Az író naturalisztikus részletességgel idézi fel budapesti gyermekkorának életkörülményeit:7 „Mindössze egy pléhitze formája lebeg előttem és a konyhából egy fadézsa, melyből az itcével sokszor magam is mertem az ivóvizet. Az üveget már régen feltalálták, de az egész család abból a pléhitcéből itta a vizet, és senkinek meg nem ártott. Pedig volt poharunk sok, de abból csak minden esztendőben egyszer, húsvétkor volt részünk, mikor bort is kaptunk. Kicsi és nagy poharak, különös for- májúak, miket a gyermek oly nagyon szeret, poros és kék üvegből, mely mögött a bor gyönyörűen csillogott." [...] „Életmódunk, noha tudomásom szerint akkoriban szinte jómódúak voltunk, semmiben sem különbözött a többi szegény zsidóéktól. Mint már említettem, egy óriási bádogitcéből ivott az egész család. A nagy asztalnál pedig csak a nagyoknak jutott szék, mi fiúk és Eszter, állva költöttük el az ebédet, míg Emma a konyhában étkezett, ölébe téve a fazekat vagy a lábast. Kés, villa is kiváltság volt, mi állva ebédelők pléhkanállal végeztünk mindent. Móric bátyám képére abból az időből én úgy emlékszem, hogy szájában tartja húscipóját, úgy tépi le főzeléktől csöpögő ujjaival. [...] Tán nem is szegénység, mint rendszer dolga a kis zsidóknál, hogy amikor tészta van, akkor nincsen sem hús, sem kenyér. így volt ez nálunk is. Tányérváltás egyszerű képtelenség: a levest és a húst ugyanabból a tányérból ettük, ha pedig sült tészta volt, a tányért egyszerűen megfordítottuk. Micsoda ünnepi érzéssel fordítottam meg később a tányért! Sült tészta! 6 Eredeti neve Behrman Adolf. (Pozsony, 1866 - Budapest, 1942; 1870-ben költöztek Budapestre.) 7 KÓBOR Tamás 2007 7., 9-10., 13-14., 18., 54-55. A család- regényben Stadler Misi személyében ír önmagáról és családjáról. Mákos patkó, cseresznyerétes! Hogy fájt a szívem, mikor elfogyott a porcióm, mert második sohasem volt." Ám a péntek délutáni készülődés után beköszöntött a várva várt ünnep: „Azután mennyei béke és derű ömlött széjjel a bolt mögötti lakószobában. Péntek este, szombat menyasszonya! Rég megfeledkeztem rólad, rég kiábrándultam belőled, de most is, villámos lángok fényében úszva, megszokva a tiszta terítéket, mint mesés, jobb világ derűje csillan felém a fehér abrosz, mely a durva asztalra került, a két szál gyertya, vörösréz gyertyatartóban, középütt a megtisztogatott petróleumlámpa, horgolt takaróval borított két sokfonatú szombati kalács, ezüst serlegben a szombati bor, melyet ünnepi ima után sorba nyújtogattak nekünk egy-egy kóstolóra. Csend, béke és megelégedettség költözött közénk, még Emma is abbahagyta a sírást, és álldogált az asztal végén és serényen hozta az árpakásás levest, aztán a libaaprólékot, vagy pláne a diós halat!" A kisfiú számára az volt a legnagyobb öröm, ha nagy ritkán a vidéki rokon asszony beállított a családhoz egy kiskosárral: „Ami még benne maradt, az volt nekem a legnagyobb boldogság. Volt ott túró, vaj és mandula kemény héjában. És megérkezése után három napig a reggeli kávéhoz túrós süteményt kaptunk, a világ legjobb és legdrágább ételét. Rózsi néni pedig ezalatt nálunk lakott, míg tartott a túrós sütemény, ő húst ehetett." Amikor beköszöntött a zsidó újév, a gyermekek ismét boldogok voltak, mert szentjánoskenyeret kaptak: És jött az ünnep és megvolt mind en, az új ruha kivételével. Az asztalon a kettős gyertya, a sokfonatú kalács, egy kis pohárban méz a kalácshoz, megvolt a pecsenye és megvoltak az imahelyek, amik tenger sok pénzbe kerültek ilyenkor. [...] Az enyhe ünnepi fényben, a vallásos megtisztulás hangulatában mintha újból hozzánk költözött volna a régi idők békés szelleme." Az ünnepek és a bőség a legnagyobb szegénységben: „Újév, engesztelés napja, húsvét ünnepe - a köteles jólét és drágaság napjai, miknek a legszegényebbnek is áldoznia kell. A végsőig 157
