Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban
Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban Szórád József: „Mikor a maskarákat köszönti be a vőfély" Itt vannak a maskurák, akik jöttek Ázsiábúl, A távoli indiai majom fajtábúl. Látom egyik olyan gyönyörű, Mert a hátán fészkel egy döglött keselyű. Egye ki a fene a két sor fogadat, Amér egy pohár borért maskaráért tetted magadat, Ösmertem apádat mert jómódú ember vót, Az ünneplő kislajbiján egymást baszta a fót, Szalad a kutyád Szentes felé, Lóg a tököd a segged felé. Apádnak nem vót nagyobb ökre, A fejed hasonlít egy rohadt tökre. He felvinnénk a lajosi högyre, Onnan legurulna a nagyapád tökire. Hogy vesszen híretek végre mindörökre. Te meg fiam olyan vagy, A fejed akkora, mint egy kerékagy, Látom, te se leszel már egy hadnagy. Te meg másik, te se katonának termettéi, A hasadon látom, hogy sok gombócot ettél, Biztos a nyáron csak legyekkel verekedtél, Te is csak csúf maskarának lettél. Te ringyes-rongyos, az A betűt sem ismered, Nagyon erős vagy, hallottam híredet, Még a szúnyog árnyékát is a földhöz vered, Ugorj hát a táncba, az lesz a te tiszted. Te meg olyan girhes vagy, semmit se ettél, Olyan a szád, mint egy nagy fedél, Talán bizony napkeleten termettéi, A szerecseny színből olyan sokat vettél. Vagytok már elegen, mindnyájan látjátok, Halljátok okosságom, sokan csodáljátok, Eztán majd ha táncomat meglátjátok, Biztos kihasad a lepcses szátok! Húzd rá! Kisjuhász János: „Mikor jönnek a maskarák" Megérkeztek a vendégek Törökországbúl, Meg ám, öreganyjuk seggelyukábúl. Itt jön egy kis vörös, szép kis sánta, Mindjárt mondom kinek fia borja. Nem más, mint Attila király vére, Egy vetési varjú szart a kezefejére, Ez meg szereti a kártyát, a borból is sokat, Kijövendölte a hírős táltosokat. Itt van egy másik, Rákóczi unokája, Össze-vissza csörög mind a két bokája. Itt egy harmadik, igen derék legény, Arca, mint a félig kisült lepény. Bajusza sincs egy csepp se, mondhatom, Kenje be lószarral, de jó vastagon. Mikor mosdottál utoljára, a múlt nyáron, Menj innen, te büdös, senki se lásson. Kilenc pusztában hallottam híredet, Ahogy saját árnyékodat is a földhöz vered, Mit tudjátok ti, mire használják a gúzst, A rossebb egye le csontotokról a húst. Most már kezdjétek el, hagy kopogjon, A maskarás csúfság hagy haladjon. Húzzátok! Berényi József: Meggyütt egy szép társaság, látjátok barátom, De ennek nem jó vége lesz, már most látom. Nem beszélek én fűzfának, akácfának, Ne higgyen senki valónak, csak a maskarának. Nőjön hát a fa.. .tokon három körömméreg, Száradjon el a vége, mint a nyírfakéreg. Nálunk az ilyen állatok trágyát tolnak, A cigány disznópásztornak élelmet hordanak. Olyan rútak vagytok, hogy ki rátok néz, Tüstént megcsömörlik, elveszti az eszét. Agyon az Isten nektek egészséget bajjal, Szerencsét, boldogságot, sok-sok jajjal. Megjöttetek csúfságok, igen sokan vagytok, Itt az ideje, hogy nekem kezet adjatok, És mindenkivel itt tisztességesen bánjatok, Táncoljatok és nekem, mindig szót fogadjatok. Ehhez a fogadást híven utánam mondjátok: Ahány nyírfa van az erdőben, ugyanannyi tölgyfa, Ahány görbe, annyi egyenes, A szarkában valamennyi toll fehér, ugyanannyi fekete. Egy nagy kerek erdőben, egy nagy fa, A nagy fában van egy nagy odú, A nagy odúban fészkel egy nagy madár, Az a madár szarjon a fejetekre, ha nekem szót nem fogadtok. Húzd rá! Czingel Ádám: Kedves barátom, engedd, hogy-e szép nap alkalmával, 229
