Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)

Régészet–Antropológia–Numizmatika - Wicker Erika: Szárnyékok, karámok és kutak egy Árpád-kori állattartó területen

Wicker Erika telenedtek el. Annyi bizonyos, hogy a mai Petőfiszállás-tőzegesi részt nem használták többé állattartásra. Egyes karámoknak már semmi nyoma nem volt, amikor rövidesen új lakosok költöztek a területre, és építették fel- gyakorta régi karámok fűvel benőtt helyén- szállásaikat. Talán csak a többitől eltérő tá­jolású 15. sz. karámunk (69. objektum) árka- sánca látszódhatott még, hiszen ezt kikerülték és körülfogták azok a még ugyancsak Árpád- kori körépítmények, melyek azonban véle­ményem szerint már a kunok hagyatékának tekinthetők.33 A PÁSZTOROK ENYHELYEI Ahogy a fentiekből is kitűnik, az állattartó településrészek vizsgálatakor hajlamosak va­gyunk csak az állatok számára szolgáló épít­ményekről szólni, figyelmen kívül hagyva, hogy a pásztoroknak saját maguk védelméről is gondoskodniuk kellett. Egyszerű a helyzet azokban az esetekben, amikor a feltárt objek­tumokból egyértelmű: a pásztorok szállás­helyei voltak. Az M5 Kiskunfélegyháza E-i lehajtójánál feltárt nagy szarmata településen például biztosan pásztorkunyhóként megha­tározható építmények kerültek elő, távolabb a falu más szerkezetű és formájú házaitól, ráadásul közvetlen a nagy állattartó építmé­nyek D-i oldalához közel. A három kismére­tű, 2,5 x 2,5 m nagyságú, lekerekített sarkú, szabályos négyzet alakú, középső cölöpös szerkezetű házikó egymástól 5 ill. 10 m távol­ságra feküdt, és bár tüzelőhely nem volt ben­nük, kettő közülük mégis leégett: egyiknek az átégett oldalfala, másiknak a leégett teteje esett a házgödörbe. A tüzet feltételezhetően az E-i oldaluk közelében levő tüzelőgödrök okozhatták, melynek a legnagyobb karám is áldozatul esett (3. kép).34 A vonatkozó népraj­zi szakirodalom igen bőséges adatokkal szol­gál a pásztorenyhelyeket illetően,35 melyek érdekes módon az állatok számára szolgáló védőépítményekkel is kapcsolatba hozha­33 Wicker Erika 2000 34 Wicker Erika 2002 22. 35 Madarassy László 1912 44-74.; Tálasi István 1936 127- 138.; Györffy István én. 117-121.; Nagy Czirok László 1959 tók. „Legegyszerűbb formája a derékszögben egymásmellé állított két falból álló enyhely, amely az állatok számára emelt építmények közül a szárnyéknak felel meg, s amely per­sze csak a széltől és a naptűzéstől véd." Vagy a cserény, mely „rendesen négy, korcok közé fogott sövény- vagy nád- [...] táblából álló, négyszögben felállított, tetőnélküli falazat. [...] Leginkább a jószág számára emelt, hor­dozható falú, négyszögletes kosárhoz vagy esztrengához hasonlít." A nyergestetejű kunyhónak pedig „az állat védelmére szolgá­ló építmények közül a 'hodály' felel meg".36 De természetesen ennél több, változatosabb építménnyel kell számolnunk, melyeket a pásztor saját védelme érdekében készített, ahol a tüzét óvta, ahol főzött és pihent. A nyílt és fedett enyhelyek egy részének eleve nemigen marad régészeti nyoma. Ilyen lehetett a ferdén felállított félfedél vagy a né­hány karó alkotta vázból álló időszakos, és egyes elemeiben költöztethető építmények. Egyik legelterjedtebb enyhely a többnyire vesszőfonásos táblák által bekerített, de fedet­len cserény volt, melynek számtalan változata fordult elő. Érdemes idézni a „legősibbnek" tartott cserényformát: „A vesszőfalak em- bermagasságúak, a fonott táblákat négyszög alakban erősítik a cserénykarókhoz, az eny­hely belvilága 4-6 m2, elől van rajta egy ajtó. A cserényhez csatlakozik a nyitott lószárnyék, ebbe kötik be éjjelre a lovakat. Az ajtóval szem­ben lévő belső sarkot egy deszkaernyő, a sátor födi, egyébként a cserény födetlen [...] a tel­jes cserény tehát cserényből és lószárnyékből áll. [...] a fonást idővel felváltja a deszka, a lószárnyék elmarad, csak a cserény négyszöge marad fenn..."37 A hasonló formájú három­vagy négyoldalú enyhelyeket nem csak a ma­gyar pásztorok használták; ismertek voltak pl. a Balkán-félszigeten, mint „vándoréletet élő és vizenjáró emberek tűzhelyei." 38 Ez is arra bátorít, hogy akár nyílt, akár fedett enyhelyek (gunyhók) nyomait különböző korokból szár­mazó állattartó telepek feltárt objektumaiban próbáljuk meg megtalálni. 36 Györffy István én. 117-118.; 121. 37 Hermann Ottó 1879 39.; A cserény kérdését kivétel nél­kül minden, a pásztorkodással foglalkozó, itt is idézett tanulmány többé-kevésbé részletesen tárgyalja. 38 Györffy István én. 133-134. 94

Next

/
Thumbnails
Contents