Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Helytörténet - Művészettörténet - Sümegi György: Járitz Józsa a Kecskeméti Művésztelepen
Járitz Józsa a Kecskeméti Művésztelepen erőfeszítéseket teszek, hogy egy natura- lisztikus dolgot hozzak össze. 1917. dec. 25. Vannak csodálatos dolgok a földön. Múltkor egy újságban néztem Raffaello önarcképének reprodukcióját, és konstatáltam, hogy Jenő hasonlít hozzá: fejforma, nyak, orr, száj, áll, még a szem is. [...] A fej gyönyörű. A Jenő átérzett, művészi zsenialitással megfestett arca ez. Jenőben vannak grecós és michelangelós elemek, de ez maga Jenő. Ami a legmeglepőbb ennél a képnél, hogy nem a fotografikus hasonlóságot adja csak, hanem a mély karakterisztikumot, amit csak nagy művész lát meg. Lehetséges, hogy egy idegen ember, aki kevésbé ismerte Jenőt, nem is ismeri fel ezt a hasonlóságot. De számomra annál megdöbbentőbb, mert ez belső (kiemelés Járitz Józsától) hasonlóság. [...] Most festem és rajzolom magam. Egyszer mintáztam Beethoven halotti maszkját. És valahányszor festem magam, nem tudok szabadulni ennek a fejnek az emlékétől, any- nyira hasonlónak látom a fejemet. [...] Jenőnek egy regényrészlete került (a) kezembe. [...] Egy óriási és leküzdhetetlen vágy él bennem az életemet, a cselekedeteimet megokolni, megrögzíteni és megértetni a legprecízebben. [...] Én a művészetben az objektivitást keresem. Nem egy száraz objektivitást, hanem úgyszólván egy érzésbeli, az érzések objektivitását. Semmi sem áll ettől és tőlem távolabb, mint a naturalizmus. 1918. jan. 18. Jenőben is megvan az a két lény, ami abban a szép modellben. Egy Apollo és egy szatír (kiemelések JJ). És ezért van az, hogy Jenő, aki oly egyedülállóan szép, tud éppen oly egyedülállóan a rútságig csúnya is lenni. Ez az az Apollo Jenőben, akit szeretek, akit imádok, és ez a szatír az, akit gyűlölök benne, akitől majdnem irtózom, úgyhogy ez az ellentétesség az érzésemben iránta nemcsak belőlem, nem az én kettősségemből, hanem az ő lényének a kettősségéből ered. 1918. január 21. Most, hogy nincsen akadémia (kiemelés JJ) minden nap esti aktra járok. Jenő is ott van, azonban nemigen beszélünk, néha meg éppen semmit. Azonkívül odajár minden ember, aki csak fest v. rajzol. 1918. január 22. Jenő Kecskeméten ezen a nyáron elküldte nekem az ő számláját (csakúgy, mint Csa. elküldte azt nekem annak idején). Jól, pontosan föl volt számítva benne minden, nem maradt ki semmi. Csak egy volt a különbség, hogy Cs.-t sajnáltam, Jenőt pedig szerettem. [...] 1918. február 8. Pár napja J-vel találkoztam, ugyanis visz- szakértem a naplómat. J. csak a két első füzetet adta vissza, és arra kért, hogy hozzam el a még hátralevő füzeteket is, mert ő úgy szeretné olvasni, hogy kéznél legyenek az összes számok. Amit azonban nem fogok tenni. [...] 1918. május 30. Jenő két napja bejött az iskolába valami ügyben. Pár szót váltottunk. Megkérdezte nem megyek-e egy telepre. Én mondtam, hogy nem. [...] Mintha valamit akart volna ezzel, nekem az az érzésem, hogy ő jobban szerette volna, ha én azt feleltem volna, hogy megyek egy telepre. Nekem feltűnt az, hogy most ezek után ezt újra kérdezte, bár én akkor határozottan mondtam, hogy nem megyek. Akkor elmondta Jenő, hogy volna nyárra Pesten egy tanítványa, és talán itt marad, azóta azonban megkapta a nagybányai ösztöndíjat, és megy oda. Jenő a télen azt mondta, hogy Kecskemétre megy, én gondoltam, esetleg Nagybányára megyek, azonban elhatároztam mégis, hogy nem megyek sehova. Semmi esetre sem akarok J-vel egy helyen lenni (és irtózom a telepektől). Eddig minden nyarat együtt töltöttünk. 1918. december 28. Mint csábítási eszköznek, a női festészetnek van jogosultsága. Öld ki ezen praktikus célt a nőből, és kimarad a festészet is. Maradjanak a nők ezen a téren is kontárok, amatőrök. (Igen, addig a férfiak biztonságban érzik magukat. Ezen előbbi kitétel erkölcstelen, pl. szerintem. Istenem, ha ezt egy nő mondta volna!) 1920. április 18. Tegnap voltam kihallgatáson a főiskolán. Azért, mert a kataszterbe bevettek a kom297
