Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Helytörténet - Művészettörténet - Sümegi György: Járitz Józsa a Kecskeméti Művésztelepen
Járitz Józsa a Kecskeméti Művésztelepen mind magam körül látni, és akarom hogy dokumentálják, hogy tudok alkotni. [...] Jenő közben megvette Grünwald egy képét. Erzsi (=Fejérváry Erzsébet) azt mondta: olyan olcsón adta, majdnem ajándék. [...] Tegnap este nagyszerűen mulattunk. M. (=Matykó Sándor) megsebesült a kezén és most itt van. Tegnap este Gréknál (Iványi Grünwald Béláéknál) voltunk mind M, Fa (=Farkas Béla), Fran (=Pál Franciska), Csaba stb. M. elmondta, hogy ott a tűzvonalban megtanul mindenki imádkozni. [...] Cs. azt mondta, hogy nincs az a tűzvonal, amelyik őt megtanítaná imádkozni. M és Fa bejöttek hozzánk teázni. Fényesen mulattunk. M és Fa hihetetlenül jó alakok, szellemesek, mulatságosak. Fa-nak külön szótára, külön mondatszerkezete van, és oly hihetetlen eredetiséggel tud dolgokat elmondani. Rég nevettem annyit, mint tegnap este, oly kedves, oly közvetlen, oly szellemes volt minden szó, ami elsült". Az 1914. évi nyári kecskeméti festés után jegyezte a Naplójába Járitz: „Itthon a képeim nagy megrökönyödést keltettek. A mama kijelentette, hogy megbíráltatja egy festővel, pl. Kézdi Kováccsal. Oh borzalom. Én kaptam ezen, de azt proponáltam, hogy Rippl Rónaival, aki jelenleg a legnagyobb magyar festő. Papa pedig Margittayt, Benczúrt és hasonló nagyságokat állít elém példakép gyanánt. Mit tehet erre egyebet az ember, mint hagyja borsódzni szelíden a hátát és halkan felforr a vére vagy nevet. Ami másutt nem esik meg velem, itthon igazán dühbe tudnak néha hozni és felingerelni. Papa, mama néha valósággal dühöngenek, kiabálnak, hogy: hogy lehet így festeni. Ez már az otthon gyönyörei közé tartozik". ,,/1917/ május 12. Ha nem vagyok jelen az iskolában, Glatz gyakran beszél rólam, hol szid, hol dicsér, és mindig kérdezi a lányokat, hogy értik-e azt, amit csinálok. [...] /1917/ június 9. A zene a legférfiasabb művészet, a képzőművészet a legnőiesebb művészet. /1917/ június 15. A Fr. (=Pál Franciska) mondta egy rajzomra: »Ezt a fejet egy egyiptomi piramis tetejére lehetne tenni. Egy szfinkszfej. Ilyen fejet csak egy született szobrász tud csinálni«. Igen, én egy született szobrász vagyok, és egy született festő vagyok. És én ezt (kiemelés JJ-tól) a két dolgot nem is akarom teljesen elválasztani. Egy igazi, született képzőművészben meg kell (kiemelés JJ) lenni mindkettőnek. Ha nincs meg mindkettő, az egy hiány. [...] Aki csak festő, az egy nagy festő lehet, aki csak szobrász, abból lehet egy nagy szobrász, de akiben nincs meg a kettő együtt, az nem lehet soha egy nagy művész (kiemelés JJ). [...] Éppen a nagy olasz képzőművészekben volt meg a festői és szobrászi tehetség együtt (kiemelés JJ). Semmit sem szeretek úgy Jenőn, mint a két szemét, azt a két, mély, meleg, bársonyszemet, és nemcsak magát a szemét, de az egész szemkörnyezetét, amibe bele van süllyesztve ez a két fekete golyó. A szeme mindig szép. Nem is a száját, a szemét szeretném csókolni, a nyitott szemét. A szeme mindig jó. Az egyik képemen, amit róla festettem, ott van ez a két jó meleg szem, és ennek örülök. Ha van valaki, ha van ember, ha van művész, aki Jenőt festeni tudná, az csak én (kiemelés JJ) lehetek, soha senki más. [...] /1917/ június 25. Fr. itt volt máma, egy hét múlva utazunk Kecskemétre. Fr. mondta: Én most kapok otthonról pénzt, annyit, hogy tudok dolgozni amennyit akarok. Én szeretnék valamit csinálni, produkálni. Most elérkezett az ideje annak, hogy megmutassam mit tudok. [...] Talán akkor fogok egy kiállítást csinálni. [...] Ne dolgozz annyit, az izgat engem, ha Te addig, míg én csinálok egy aktot, Te hat aktot festesz. [...] „ Fr. nyugodtan dolgozhatsz. Én nem is akarok sokat dolgozni ezen a nyáron. Hiszen munkával van tele az agyam nekem folyton, és az alkotóerő és kedv az kiapadhatatlan, de tekintettel kell lennem a testemre is. [...] Én a munkába éppen önmagam elől menekülök, az érzéseimtől, a gondolataimtól. /1917/ július 19. Ha van egy definíció, melyet rám alkalmazni lehetne, az az, hogy engemet egyáltalán nem lehet definiálni. Múltkor a MA-ban megjelent versekről beszéltek az emberek. »Én nem tudom, mit 295
