Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)

Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban

Kürti László

Borköszöntő mondóka a borra:86

Hej te bicskanyitogató,

Kocsmaajtó csapkodtató,

Úton állókod tató,

Sárba hempergettető.

Senkitől meg nem rettengettető,

Máma országcsúfító,

Holnap ember gyalázító.

Krisztusnak a piros vére,

Hol van benned az a nagy erő,

Ami engem félre söprő,

Semmi könyörgettető,

Mars az áristomba.

Szózat a borról (Szóród)

Mikor Noé apánk Isten parancsára,

A vízözön elől futott a bárkára.

Minden állatfajból s növényből egyet vitt, Hogy ne nélkülözzön a vész után semmit. Ám a legbölcsebben mégis csak azt tette, Hogy a szőlőtőkét el nem felejtette, neki köszönhetjük, hogy a bort ismerjük, Amelyből erőnket s kedvünket szerezzük. Rajta tehát urak, töltsünk a pohárba,

Igyunk Noé apánk emlékére máma,

Hogy szőlőt termesztett: legyen érte hála, Neki köszönhető szívünk vígassága.

Pecsenye behozatalakor (Szóród)

Pecsenyét is hoztam, mégpedig kétfélét, Behoztam a kakast és vele a jércét.

Hogy jutottam hozzá szépen elmesélem, Hallgassanak rám, figyelemmel kérem. Szaladgált a kakas, a jérce nyomába,

Én meg fogtam magam s futottam utána. Megcsíptem mindkettőt hamar szerencsésen, Leöltem őket és leforráztam szépen.

Lábukat szépecskén össze is kötöttem S őket a tepsibe belegyömöszöltem.

Szép piros-barnára megsült már a bőrük,

Lett királynak való pecsenye belőlük. Nyúljanak utána, ízes a falatja,

Tessék násznagy uram, bátran kóstolhatja.

Paprikás behozatalakor (Szóród, Berényi)

A magyar ember a paprikát kedveli,

A rigmust Tóth József mondta, aki régi lakodalmi köszöntőként tanulta még gyermekkorában.

Kivált hússal főzve módfelett szereti.

Ez ételt szívesen eszi a magyarja,

A cingár németnek a torkát kaparja.

Nincs a paprikásnak a világon párja,

Reá vizet inni minálunk nem járja,

Egyétek, uraim, hogy ne vesszen kárba,

Ne hagyjatok, kérlek, semmit sem a tálba.

Pörkölt behozatalakor (Gazdag Zsolt)

Kedves vendégek ismét megérkeztem nagy sokára,

Merem mondani nem jártam hiába,

Itt a finom pörkölthús melyet behoztam, Melyért a konyhán oly sokat fáradoztam. Belevágták ott a konyhán elejét-hátulját, Keresse meg benne menyasszony a farkát. Kedves vendégek, családnak tagjai, Rémséges történetet fogtok most hallani. Elmesélem önöknek, hogy készült a kaja,

Aki eddig jó volt, ezután lesz baja. Pörköltnek a hagymát a temetőből szedtem, Alulról is fogták mikor észrevettem.

Avval zsírt a szakácsunk úgy tudott kavarni, Hogy az egyik kezével a szemét le kellett takarni.

Mert olyan volt a szaga, nem akarom mondani,

Nem akarok, kérem étvágyat rontani.

A húsnak állítólag nem volt semmi baja,

De a látványtól a szakácsnak égnek állt a haja.

Törtük a fejünket, kezdtünk gondolkozni, Talán még a lecsóval helyre lehet hozni. Néztük az üveget, szavatosság lejárt, Bizony-bizony ez a két üveg már hétországot bejárt.

No, de nem baj, úgy voltam én ezt beleteszem,

Elvégre pörköltet itt ma este önökkel úgy sem eszem.

De azé vigyáztunk, ám kérem a higéniára,

Itt van ez a fakanál, nincs ennek hibája,

Idáig nyalta a vőlegény kutyája.

Ennyi volt az egész, nem kell tovább várni, így akartam önöknek további jó étvágyat kívánni.

A birkapörköltre (Virág Mihály):

Birkapörkölt lesz ma vacsorára, Kényszervágott lett, mert beesett az álla.

236