Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Kürti László: Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban
Lakodalmak, vőfélyek és vőfélykönyvek a Felső-Kiskunságban Adja Isten, hogy mind, ki e hazát lakja, Ne legyen sohasem búja, búbánatja, Kerüljön el minket keserveknek hadja, Víg legyen életünk minden pillanatja. Asztalhoz való ültetéskor Dicsérettel legyen tele ez a hajlék, Csendességben legyünk, hogy beszédem halljék. Szomorúság, bánat, mitőlünk távozzék, Aki nem tud semmit, most tőlem tanulják. Uraim az asztal meg vagyon terítve, Tányér, kanál, villa, kés el van készítve. Jönnek majd az étkek is mindjárt sorjába, Ez a sok víg legény nem áll itt hiába. Nehogy az asztalon az étel meghűljön, S felmelegítése dologba kerüljön. Tessék uraimék helyre telepedni, A muzsikusnak is meg kell melegedni. Méltó hát, hogy itt az öröm terjedjen, S testünk részt vehessen italban, ételben. De ne féljen senki, hogy csömört fog enni, A gyomrát minálunk nem rontja senki. Vőfények érkeztek messzi Ázsiából, A magyarok régi híres hazájából. Ügyességben nincsen párjuk a világban, Panasz tehát nem lesz a felszolgálásban. Ha mindent mi tőlem telik elkövetek, Jó appetitussal legyenek kelmetek! Szózat az első tál behozatalakor (Szóród, Serényi) Itt van hát az első tál étel, behoztam, És hogy el ne ejtsem, sokat imádkoztam, A szakáccsal jól megfűszerszámoztattam, Borssal meg gyömbérrel és meg is sózattam. Örvendek, ha tálat viszek ki üresen, Úgy a vendég gyomra nem marad éhesen Lássanak hát hozzá, uraim, jó frissen, Jó étvágyat hozzá kívánok szívesen. Leves-köszöntő (Gazdag Zsolt): Dicsérettel legyen, tele ez a hajlék, Csendességbe legyünk, hogy beszédem halljék. Itt a finom leves, melyet adott a jó hús, Ezért senkinek a szíve ne legyen bús. Hát kedves fiatal pár, tessenek most engem megsajnálni, Mert a leves forró és éget, mint a tűz, És aki a hátam mögött jön az egy se szűz. Levesestál-köszöntő (Virág Mihály): Ezen első tálban én jó tyúkhúslevest hoztam, Tudom, hogy a konyhán nem hiába várakoztam. Aki ebből eszik, annak étvágya megjön, Akinek nincs kanala, az kérjen tőlem kölcsön. De nem szeretem én a sok üres beszédet, Nyakra-főre hordom majd a sok finom étket. Ha ezt fogyasztották, hozunk máris másik tálat, Én kívánok mindenkinek széles jó étvágyat, Kedves vendégek, ez a tál forró, mint a tűz, Aki meg megettem, jön az egy se szűz! Tréfás verses felköszöntők (Vés zelszki) Petőfi költő volt, szava-csengett bongott, Nekem nehezebb lesz követni a dolgot. Nem kenyerem nekem az írás, a versek, Azért megpróbálok most faragni egyet. Bicska se kell nekem eme faragáshoz. Csak az eszem fogna jobban a mondáshoz. Ami jókívánság van az én szívemben, Azt most szép rendjében itten versbe szedtem. Úgy lesz jó, hogyha nem teketóriázok, S szavam, tekintetem fordítom reátok. Kik az oltár előtt szent esküt tettetek, S Isten segélyével egymáséi lettetek. Hát kedves ifjú pár, nektek az kívánom, Jó legyen sorotok ezen a világon! Kedves vendégeket pedig szépen kérem, Velem együtt mondják - az ifjú pár éljen! Én is kedvet kaptam a kedves komámtól, Pedig nem vagyok én se költő, se kántor, De hogy figyelnek rám, még hozzá ily csendben Felhasználom ezt és elmondom a versem. Nem kell megijedni azért mégse tőlem, Hosszú vers nem telik ki bizony belőlem. Meg aztán nekem is száraz ám a torkom. És a tudományom inkább borba fojtom. Fogom is poharam, végzem mondókámat. Szerencsét kívánok én az ifjú párnak. Az isten segítse egész életében, Ezt kívánom nekik. Mondjuk együtt: éljen! 235
