Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Mészáros Márta: Süteménysütési szokások változásai a 20. századi Hajóson
Süteménysütési szokások változásai a 20. századi Hajóson torta mint újdonság először a lakodalomban jelent meg. A környékbeli sváb falvakkal ellentétben Hajóson még édes tejbekása sem volt a szegény ember lakodalmában, éjfél után pedig érett túrót fogyasztott a vendégsereg. Az 1940- es években tartott lakodalmakban egy-egy ajándékba vitt házi készítésű torta új színfoltot jelentett a hagyományos ételsorban. Az új receptek kipróbálása, így az új sütemények fogyasztása tehát ünnepnapokon történt. A fiatalok szórakozási alkalmain viszont ritkán fogyasztottak új típusú süteményeket, mert a lányok az anya vagy a nagyanya által készített egyszerű hagyományos sült tésztákat vitték közös fogyasztásra. A téli ünnepkör idején disznóvágáskor hájas tésztából készült az édesség, farsangkor fánkot sütöttek, fonók és bálok alkalmával kiflit kínáltak a lányok csemegének, illetve az ismerős házakat végigjárva összekéregették az esti mulatság étkeit. Kiemelt eseménynek számított a fiatalok körében a má- jusfatánc, amikor sós kiflivel és kelt kaláccsal kínálták meg a jelenlevőket. A névnapoknak és a születésnapoknak nem volt ünnepi jelentősége, így nem készült erre az alkalomra külön étel vagy sütemény. A hajósi házak konyháiban a két világháború között még általános volt a kemence, amelyben sütni és főzni egyaránt tudtak, emellett a rakott sparheltet használták még főzés alkalmával, hiszen könnyebben és gyorsabban lehetett felfűteni. A hagyományos sült tésztákat - mint a kalács, lepény, pite, rétes - a kemencében sütötték, de itt készült a lábosba tett piskótatészta a tortának, a linzer és a szalakális sütemény is. „A sparheltben nem lehetett sütni, azon csak a macska melegedett" — így fejezték ki véleményüket az asszonyok. Az 1930-40-es évekre visszaemlékezve azt vallották az adatközlők, hogy nem volt tudatos tanítás, átadás, a fortélyokat ellesték, belenevelődtek a munkába, az asszonyi teendőkbe. A nagycsaládi munkamegosztásban igen fiatalon beállították a lányt a konyhába, és ott megtanult sütni-főzni az édesanyjától vagy a nagyanyjától. A fiatal leányok nagy része viszont a cselédsorban tanult bele a háztartási munkákba. A lányoknak gyakran mondták az idősebbek: „vagy mész a templomba, vagy maradsz itthon sütni". Számos családnál megfigyelhető volt, hogy mivel az édesanya dolgozott, a fiatal lánynak sok esetben a szomszédasszony, a családot jól ismerő főzőasszony vagy egy cselédsorban lévő rokon segített a háztartásvezetésben, és az adatközlők lánykorukban tőlük is ellesték a fortélyokat. Ritkán írták le a régi recepteket, meg kellett jegyezni. Minden jeles alkalomra készítettek hagyományos sült édes tésztákat, de azok mellett fokozatosan tért hódítottak az egyszerű új cukros sütemények is, amelyeknek a receptjét már külön füzetbe jegyezték le. Tehát Hajóson ez a változás az 1930-as években indult el. Az új receptek a módos házaknál szolgáló cselédek vagy a tehetős gazdáknál alkalmazott főzőasszonyok közvetítésével lettek ismertek a településen a parasztság körében is. Az új sütemények térhódításának a II. világháború élelemhiányos évei vetettek gátat. A hajósiak életének meghatározó történelmi eseménye a háború utáni kitelepítés, illetve a faluból való kitoloncolás volt. Ennek hátterében a német nemzetiségű lakosságot sújtó kollektív bűnösség elvének a kimondása, és a németek megbüntetése volt. Hajósról 1946-ban 450 családot fosztottak meg állampolgárságuktól valamint teljes ingó és ingatlan vagyonuktól. A kitelepítettek a német terminológia szerint Heimatvertrieben, vagyis otthonukból elűzöttek helyére felvidéki magyarok, püspöknádasdi (ma Mecseknádasd), teveli és hidasi svábok jöttek.17 * A kitelepített hajósi családok közül többen vissza tudtak szökni, vagy később költözni a szülőhelyükre, ahol nincstelenül, kifosztottan, új életet próbáltak kezdeni. Az 1950-es évek első fele az ínség, a szegénység és a talpra állás ideje volt. A cukrot jegyre vásárolták, a zsírt a beszolgáltatás miatt szintén nélkülözniük kellett. Egyszerű sült tésztákat sütöttek a találékony asszonyok, de sütemény nem került az asztalra. II. időszak-A cukros sütemények térhódítása és általánossá válása 1960-80 között Az elhúzódó élelemhiányos évtizedet követően az 1960-as évektől jelentős átalakulás bontakozott ki Magyarországon, amely a mezőgazdaság kollektivizálásával kezdődött, 17 Klinglerné Végh Irén 1997 642-643., valamint Fehér István 1988., T. Molnár Gizella 1997. 191
