Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele)
A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele) Azokra az emberekre, akik nagyon vadul ittak, azt mondták: da hat d Guargl gschnellt - 'csattogott az ádámcsutkája'. A boriváshoz a pincében kis, decis poharakat használtak. A fonókban csak üvegből ittak. Ha vendég jött a pincébe, akkor legtöbbször üvegből ittak. A pincék előtt összegyülekező társaság demizsonokból is ivott, nemcsak üvegekből. Attól függött, hogyan alakult ki a szokás a társaságban. Három- vagy ötliteres demizsonban vitték ki magukkal a bort az emberek. A legények gyakran virtuskodtak az ivás- ban: ki tud többet inni? A fonókban egymás között versengtek a legények: mérce nem volt... addig ittak, míg az egyik az asztal alá nem esett. Ez a virtuskodás úgy kezdődött, hogy fogadjunk, hogy ennyit meg ennyit meg tudok inni... így akartak nagy legénynek mutatkozni. Amelyik először kiborult, azt kiröhögték, hogy nem bírja. A győztesre meg azt mondták, hogy egy vödörrel meg tud inni... A vesztesre azt mondták, hogy nincs semmi képessége... A következő elbeszélés a legények tréfás leitatásának szokását idézi: Voltak, akik Kommando Pieprlát játszottak. Volt, aki vezényelt az asztalon, és aki eltévesztette, annak kellett innia, nem tudom, egy fél pohár vagy egy pohár bort inni. Ültünk az asztalnál, az egyik a két mutatóujjával verte az asztalt. Ha azt mondta, Kommando flach! - akkor le kellett csapnunk a kezünket, mint a csapdlecsacsinál. És aki eltévesztette vagy aki késett, az volt a bűnös. Volt Kommando Faust! meg Kommando... Különböző szavakat mondott, mindegy volt, milyeneket, azt ő találhatta ki. Ezt sűrűn játszottuk. Ő ugyanúgy ütötte a ritmust, és mindenkinek abban a ritmusban kellett csinálni, de mikor elrikkantotta magát, Kommando flach! - akkor laposan kellett letenni a kezet. Ha Kommando Faust! hangzott el, akkor ököllel kellett az asztalra verni. Ha azt mondta, Kommando Fengr! (ujjak), akkor a tenyeret fölfelé fordítani. Sok kézmozdulat volt, olyan is, hogy fülön fogni, Kommando Ohr! vagy orrot fogni, Kommando Nas! A kéznek mindig benne kellett lenni. Kommando Nachpr! - a szomszédot kellett megfogni. A következő „nyelvtörő" szöveg ugyancsak arra volt alkalmas, hogy a legény- vagy férfitársaság tagjai leitassák egymást. A társaság tagjainak kívülről kellett felmondania azt a prózai szöveget, melynek tartalma: egy kiskatona levele a kedvesének, melyben egytől tizennégyig sorba vannak szedve a számok. Aki a legények, férfiak közül hibásan mondta, az abban a körben nem ihatott bort. Aki viszont végig tudta mondani, az egyre többet ivott, tehát ugyanúgy lerészegedett, mint az a társa, aki már az első körben kiesett. Az benne a csalafintaság, hogy a Gyere, hajózzunk át! kezdetű beugratós ének fordítottjának látszik, viszont a végeredmény ugyanaz a részeg állapot. O du meine liebe Einzige! Zweifel nicht in meiner Freiheit! Vor vier Wochen sind wir nach Fünfkirchen gefahren, von dort nach Szekszárd. Sei nicht siebendeitig, achte mich hoch! Ich habe dir schon neunmal geschrieben: ich bin ein Zehner Tambour, elfte Kompanie, zwölfte Bataillon, dreizehntes Regiment und vierzehnter Zug. Pontos magyar fordítása a számok megtartásával nem lehetséges, a jelentése a következő: 'Ó, én édes Egyetlenem! Ne kételkedj a hűségemben! Négy héttel ezelőtt elutaztunk Pécsre, onnan Szekszárdra. Ne légy hétértelmű, becsülj engem nagyra! Már kilencszer megírtam neked: tizedik dobos vagyok, tizenegyedik század, tizenkettedik zászlóalj, tizenharmadik ezred és tizennegyedik szakasz.' A leányok lenézték azt a legényt, aki nem bírta az italt, vagy túl sokat ivott: Húsz- huszonketten voltunk legények, és közöttünk mindig voltak olyanok, akik rendszeresen becsíptek szombat éjjel vagy vasárnap, vagy a sárga földig leitták magukat. Azoknak nem volt olyan becsületük a lányoknál. Dea Bsuff, dea blasid d Wendmihli dahenda naus. Ezt a részeget a szelektor hátul kifújja. Ha szelektálsz valamit, babot vagy akármit, azt a könnyű pernyét hátul kifújja, ez olyan pernye csak, olyan értéktelen, selejt... Az volt a szokás, hogy a férfifonóba a férfiak vitték a bort. A kocsmai borfogyasztásnak is megvolt a maga rendje. Ha egy férfitársaság elment a kocsmába, nem az volt a szokás, hogy mindenki magának fizetett, hanem egy kör italt (Rand) rendeltek. Vagy pedig ha a férfitársaság a kocsmában borozgatott, akkor vagy összeadták az ital árát, vagy megállapodtak, hogy azt az estét kik fizetik. A kocsmai bál alkalmával a tánc szünetében a férfiak kimentek inni egyet. Ha valaki egyedül ment a kocsmába, rendelt magának, de ha a közvetlen barátok többen voltak, rundot fizettek. 169
