Wicker Erika (szerk.): Cumania 26. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2013)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna–Schőn Mária: A bor a hajósi sváb hagyományos népéletben (20. század első fele)
Bereznai Zsuzsanna - Schön Mária De ha hatan voltak, nem hat rundot fizettek. Hanem például ketten fizettek egy-egy rundot, és a jövő vasárnap másik két barát fizetett másik két rundot. Három rundnál általában megálltak, ha nyolcan-tízen voltak. Nős férfinak nem illett rendszeresen a kocsmába járnia. A baráti társaságok általában ugyanabba a kocsmába jártak. Az emberek tudták, hogy ott barátokkal fognak találkozni. Az volt a gyakoribb eset, hogy nem egyedül, hanem társasággal jártak az emberek a kocsmába. Volt a faluban ivókocsma, azaz bögrecsárda is, ott nem tartottak mulatságot. Ha otthon történt a vendégfogadás, s ha férfi vendég lépett be a házba, a gazdának rögtön illett borral kínálnia. A férfiak az üvegből ittak, az asszonyok elé azonban odatettek egy poharat. Amikor csak átléptek a szomszédba a férfiak, csak az üvegből kínálták őket a borral. A disznótoros vacsorán már pohárból ittak, de ha nem volt elég pohár, a rokonok az üvegből ittak. A BOR FELHASZNÁLÁSA A KONYHÁBAN A hajósi sváb parasztok asztaláról soha nem hiányzott a bor - a mindennapi fogyasztásra szánt italból bármely felnőtt ember ihatott. A borba mártott kenyér (Weibrot) a hajósi ember kedvelt étele volt, melyet kinn a határban ettek, vagy a szőlőben elvégzett munkák után a pincéhez betérve fogyasztottak. Nyári estéken a földekről hazafelé vezető úton az emberek mindig megálltak a pincéknél, ahol sokszor ez a borba mártott, sós-paprikás kenyér volt a vacsora. Vagy csak egy rövid pihenőt tartottak az emberek a szőlőből hazafelé menet a pincénél, egy kis borral meglocsolt, sós-paprikás kenyér erejéig. De az otthon elköltött vacsorákon is gyakori volt a borba mártott kenyér. A mai idős emberek azonban már csak szüleik és nagy- szüleik étkezési szokásaira emlékezve idézik: Nagymamám nagyon sokszor vacsorára töltött egy decis pohárba bort, és vágott egy szelet kenyeret, és azt mártogatta és megette és mártogatta. És ez volt a vacsorája. De bort nem ivott. Apám tányérba öntött két-három deci bort, és beleaprította a kenyeret, mint a kávéba, és kanállal ette. Anyám is boroskenyeret evett kinn a pincében uzsonnára, de bort egész életében nem ivott. A boroskenyeret pedig szerette. A 20. század közepéig a hajósi parasztasz- szonyok közül csak kevesen főztek borlevest (Weisuppa). A tojássárgájával krémlevessé sűrített, fahéjjal vagy szegfűszeggel és cukorral ízesített étel ünnepi fogásként kerülhetett az asztalra. A borleves a polgári konyhák jellegzetes karácsonyi étele volt, melyet a háztartási cselédnek szegődött lányok és asszonyok honosítottak meg a paraszti konyhákon. A magyar specialitásnak tekinthető csöröge fánk népszerű édes tészta volt a hajósi paraszti étrendben is. Gyakran készítették, mert igen hamar elkészült, és nem kellett hozzá sokféle dolog: csak liszt, tojássárgája és tejföl (vagy tej és zsír). S a hajósi svábok ennek az általánosan ismert sült tésztának is tudtak egy kis helyi jelleget kölcsönözni, melynek egyik változatában bort adtak hozzá. A boros csörege úgy készült, hogy a tojássárgájához fehér- vagy vörösbort adtak s annyi lisztet, „amennyit a tészta felvett". A tésztát jól ki kellett dolgozni, hogy nagyon puha tésztát kapjanak - melyet forró zsírban, óvatosan kisütöttek. Ugyancsak hajósi sváb specialitás a mustos pite (Moschtlakiveripitte), mely a piskótatészta változata. Ez a sütemény tojás, cukor, liszt és mustlekvár hozzáadásával készül. A mustlekvár (Moschtlakwere) szintén a hajósi sváb asszonyok találékonyságát dicséri.30 A mustlekváros kenyeret akkor fogyasztották, ha csak egy könnyű vacsorára vágytak - a folyékony lekvárba tunkolták, azaz mártogatták a kenyeret. Egyes házaknál a mustlekvár főzésekor hagytak egy kis maradék mustot az üst alján, melybe ujjnyi vastagságú sütnivalótök-dara- bokat tettek - a cukor a tökön kikristályosodott, és csak úgy ropogott az ember foga alatt. A hajósiak igen kedvelték a borban savanyított, vékony szeletekre vágott vöröshagymát is. Reggel a gazda az összevágott hagymát pohárba vagy bögrébe tette, ráöntötte a bort, s amikor délután, a munka végeztével betért a pincébe uzsonnázni, akkorra már kellőképpen megpuhult a hagyma. Kenyérhez, szalonnához fogyasztották. 30 A mustos pite és a mustlekvár elkészítési módját lásd: Bereznai Zsuzsanna 2004.440. 170
